Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

Borsa Iván: Emlékezések (60 év levéltárban) 241 menynek van időrendet mutató segédlete, amelyről kiderült, hogy ezt nem szokták kiadni a kutatóknak. Ezért sikerült tehát disszertációm 1500 utáni része olyan soványra. Viszontláttam az óváry-regesztákat is tároló dobozaikban. A Nemzeti Múzeum levéltári osztályát 1934-ben törvény egyesítette a Magyar Országos Levéltárral. Ami a Mohács előtti anyagot illeti a Levéltár azokat eredeti levéltári fondjaikból kiemelve, az egyes egységeket 1-től kezdődően sorszámmal ellátva az átírt szövegek legrégibb keltezését figyelembe véve időrendezetten tárolta. Ezzel szemben a múzeumi rend mind a saját tulajdont jelentő levéltári törzsanyagot, mind pedig az egyes családi fondok iratait utolsó keltezésük időrendjében tárolta. Mindkét esetben az iratok „gazdái" ragaszkodtak saját rendszerükhöz. Sem az egyesítést végrehajtó Herzog József főigazgató, sem utóda, Jánossy Dénes sokáig nem tudta eldönteni mi legyen a Mohács előtti iratanyaggal, ezért utóbbi úgy döntött, hogy egy harmadik gyűjteményt kell kialakítani a Levéltár által újonnan átvett Mohács előtti darabokból. Ez a munka megkezdődött, de olyan lassan haladt, hogy jobb megoldás keresésekor ezt nem kellett figyelembe venni. Raktárilag is megismertem a számomra oly kedves Mohács előtti darabok szórtságát és arra gondoltam, hogy Pauler Gyula is emiatt alapította a Diplomatikai Levéltárat és gondoskodott Óváry Lipót útján egyedi jelzetelésről, állományba vételről és időrendi mutatózásról. Ez a rend mindenképpen fejlettebb, a biztonságosabb őrzést és a kutatást jobban szolgáló volt, ezért ezt kellett alapul venni. A DL akkori rendjében az volt a helyzet, hogyha valaki kérőlapon tíz DL-számot kért, akkor a raktárkezelőnek előbb a számkönyvben ki kellett egyenként keresni, hogy a tíz egység melyik számú dobozban (nagyméretű oklevél vagy másolat esetében melyik csomóban) keresendő. Az egyesítés kedvéért elsődleges volt a DL tarthatatlan raktári rendjének a felszámolása, vagyis az állományba vételkor kapott DL-számok sorának helyreállítása. Ha ez megtörtént, a múzeumi levéltár valamennyi Mohács előtti oklevelét kezdve a Törzsanyagon, folytatva az egyes családi levéltárakkal azok múzeumba érkezésük egykori rendjében kell besorolni a DL-be és úgy kezelni (egyenként borítékba rakni, időrendi mutatólapokkal ellátni), ahogy az annál már bevált. Egy futólagos (állva történt) beszélgetés során megemlítettem elgondolásomat Kossányi Béla főigazgató-helyettesnek (Jánossy főigazgató az Esterházy-féle kincslopás ügyében letartóztatásban volt), aki rábólintott. így lettem a Diplomatikai Levéltár gazdája. Ez idő tájt (1948) vonta vissza a főváros a közmunkásokat. Ebben a csoportban volt egy érettségizett, kimagasló munkabírású, igen érdeklődő, 25 év körüli fiatalember, akit már kiszemeltem a várható DL-akcióban való segítségül. Az Esterházy-kincs ellopása tanulságainak levonása keretében a Nemzeti Múzeumhoz tartozó valamennyi intézmény (így a Levéltár is) kapott néhány teremőr alkalmazására lehetőséget. Sikerült ebből egyet részére elnyerni, hogy a Diplomatikai Levéltár raktári rendjét a fentiek szerint elrendezve megkezdhessük a Mohács előtti múzeumi egységek besorolását. A 39447 egység számrendberakása 1948-ban befejeződött. Ezt követően megkezdtem a múzeumi törzsanyag dátumainak feloldását — a teljes szöveggel vagy tartalmilag átírtakét is — az adatokat az oklevél palliumára írtam ceruzával és kezdetben az oklevél kibocsátójának nevét is, majd új segítőtársam elintézte a többit, úm. időrendi mutatólapok írógéppel történő kitöltése, jelzetelés, számkönyvbe történő bevezetés, dobozba helyezés.