Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

240 Visszaemlékezés kellett elhelyezni. (A Hadtörténeti Levéltár, amely megkapta a Kapisztrán-téri laktanya egy részét, már kiköltözött a Bécsi kapu-téri épületből. Az utolsó, emberi erővel húzott kiskocsira rakott holmik elvitelét hazatértem első napjaiban még láttam.) Ilyen körülmények között világossá vált előttem, hogy ezt a feladatot a közmunká­sok segítségével kell végrehajtani. Minthogy nyolc tele raktár iratanyagát úgy kellett átcsoportosítani, hogy a nyugati szárny végén elhelyezett iratok is saját (szekciójuk) többi részével együtt legyenek, csak úgy lehetett megoldani, hogy egy raktár iratanyagát egy üres raktárban halomba kellett rakni és helyére olyan szekciót tenni, amely elfért a kiürítendő raktárban és így tovább mozgatni az egyes raktárak iratait. E költöztetési so­rozatban az I. emeleti egyik raktár (32. számú) maradt érintetlen és a másik raktár föld­szintjének pedig a fele. A raktárköltöztetést nehezítette, hogy a keleti szárnyon volt teherfelvonó a tűzben teljesen tönkrement és a lakás-kialakítás miatt a 47-es raktár csak gyalog volt megkö­zelíthető. A raktárköltöztetésbe viszont beillesztendő volt a Bécsi kapu felé eső legalsó raktár, amely tárgyi óvóhelynek volt berendezve oly módon, hogy a front közeledtével a raktár ablakai elé téglafalat építettek és az addig állványt még nem kapott raktárban zömmel ládákban levő iratanyagot a raktárnak a tér felé eső részén és a Bécsi kapu felé néző hosszanti felerészén „máglyába" rakták, majd a belső felerészen deszkákból állvá­nyokat építettek és ezekre helyezték el a III. emeleti — később kiégett — raktárban volt családi levéltárak közül ide elférteket. Ezek, valamint az Esterházy család hercegi ágá­nak levéltára, az 1896-os milleniumi országos ünnepségek iratai és ugyancsak ládázott társaik más raktárakban rendes levéltári állványra kerültek az illetékes részlegnél. így immár öt raktár várt beállványozásra. A körülbelül két évig tartó munka során az időnként cserélődő közmunkások irá­nyítását zsákvászonból készült kezeslábasban és a fogolytáborból hozott bakancsban úgy irányítottam, hogy a rakodó szalag első vagy utolsó tagja magam voltam. Bár tréfálkoz­tam, hogy a Levéltár akkori majdnem teljes anyaga átment a kezemen, „kívülről" és rendszerében valóban áttekintést kaptam a Levéltár akkori iratállományának jelentős ré­széről. Visszagondolva erre a feladatra meg kell állapítanom, hogy az egyes (szekciók) „osztályvezetői" nem emeltek kifogást az iratanyaguk rendezését érintő munkám kap­csán. Esetleges kérdéseimre azonban megkaptam tőlük a felvilágosítást. Közülük egye­dül Ember Győző vett részt tevőlegesen a helytartótanácsi iratanyag költöztetésében felhasználva, hogy az általa már kidolgozott rendszerben kerüljön a Helytartótanács iratanyaga új helyére. Ez esetben ő állt az „érkezési" végén a rakodó láncnak. Ha visszagondolok levéltári pályafutásom első hét évére, ezt az időt olyannak te­kintem mint valami különleges posztgraduális képzést, amelynek során a levéltári anyag iránti érdeklődésből az azzal való azonosulni tudásig jutottam el miközben megismertem az élet sötét oldalát is. * * * Az új Diplomatikai Levéltár A raktárátcsoportosítási munka során megismerkedhettem a Nemzeti Múzeumi Levéltár által átadott levéltári anyag raktározási módjával is és a 39447-es utolsó számnál tartó Diplomatikai Levéltár sajátos raktári rendjével, valamint megtudtam, hogy a gyűjte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom