Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió, 1642–1684 : adatok a hódolt Dunántúl egyháztörténetéhez / 3–31. o.

Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió (1642-1684) 17* az andocsi búcsút mindig nagy számmal keresték fel kalocsai zarándokok.

80 A legendára vonatkozó legkorábbi írásos emlékeink a 18. századból származnak, a 17. századi jezsuita források nem emlékeznek meg róla.

81 Ennek ellenére a 17. századi eredetet és a jezsuita kapcsolatot több megfontolás is alátámasztja. Egyrészt a legendában világosan felismerhető a Loreto-motívum: az andocsi kápolnát, akárcsak a názáreti szent házat, szintén angyalok menekítették a török elől. Ez alapján az andocsi eredetlegendát néprajzi irodalmunk joggal tekintette a közép-európai törökellenes Loreto-kultusz sajátos hajtásának.

82 Ugyanakkor a loretói szent házat (Casa Santa) 1554-től kezdve a jezsuiták gondozták, az európai kultusz legfőbb terjesztői is ők voltak,

83 ily módon az andocsi eredetlegenda alakításában is aktív részt vállalhattak. Másrészt viszont több adatunk van az andocsi állomás kiindulópontjául szolgáló pécsi misszió tagjainak kalocsai működéséről. Az első pécsi misszionárius, Vásárhelyi Gergely 1613 nyarán meglátogatta az egykori érseki székhelyet, ahol súlyos összetűzésbe került a református bíróval, mivel az nem akarta beengedni a pátert a református templomba. Vásárhelyi a kádi segítségével visszaszerezte a templomot a katolikusok számára.

84 A 17. század második felében a pécsi jezsuiták több-kevesebb rendszerességgel látogatták Kalocsát és környékét, felkeresve a reformátusok és szerbek között élő katolikus szórványokat.

85 Kalocsa tehát része volt a jezsuita missziók köré szerveződő szakrális tájnak, amelynek katolikusait a jezsuita lelkipásztorkodás tartalmi és formai elemei fogták össze egységes vallási közösséggé. A kalocsai katolikusok között ezért már a török időkben kialakulhatott a jezsuita lelkigondozás hatására a loretói motívumot tartalmazó hagyomány, amelyet majd a 18. században új lendületet nyerő barokk Mária-kultusz terjesztői foglaltak írásba. Az andocsi plébániai munkának természetesen nemcsak eredményei, hanem nyomasztó árnyoldalai is voltak. Mindenekelőtt a falu katolikus lakosságát egy évtized után sem sikerült a református vallásgyakorlat felvett elemeiről leszoktatni, a katolikus szentségi életre és különösen a vasár- és ünnepnapi misehallgatásra rávenni. „Otthoni híveink kevesen vannak, makacsok, reménytelenek, süketek a sok figyelmeztetésre és tanításra. A gyónást, ünnepeket, böjtöket kevésre becsülik, minden munkájukat ünnepnapokra és vasárnapra teszik, és azt hazudják, hogy a török kényszeríti őket erre, holott a török jobban szeretné, ha más napokon dolgoznának. Ha figyelmeztetjük őket, hogy ne tegyék ezt, csak nevetnek. Ünnepnap vagy vasárnap öten-hatan jelennek meg, nincs tehát, aki80 A korábban idézett irodalmon kívül: BÁRTH JÁNOS: A kalocsai búcsúsok egy laikus szokásáról. Ethnographia, 85. (1974) 366-373.; KAPOSVÁRI MÁRIA: Az andocsi Mária-legenda története és a búcsú néprajzi leírása. Somogyi honismereti hiradó, 1975/3. 14-21. 81 Valamennyi ismert írásos említést idéz: HENNIG A.: i. m. 82 GAÁL KÁROLY: Auxilium Christianorum. A lorettói szűz tisztelete Kelet-Közép-Európában. Szolgálat, 15. (1983/2) 22-28. BÁLINT SÁNDOR: Loretto és hazánk. UŐ: Sacra Hungária. Tanulmányok a magyar vallásos népélet köréből. Kassa, [1943.] 28-35. A Loreto-kultuszról legújabban: Loreto crocevia religioso tra Itália, Európa e Oriente. Brescia, 1997. 84 Utterae Societatis Iesu annorum duorum 1613 et 1614, ad Patres et Fratres eiusdem Societatis. Lugduni, 1619. 73-76. 85 LA 1667. ÖNB Cod. 12064. pag. 93.; LA 1668. ÖNB Cod. 12065. pag. 133.; LA 1674. ÖNB Cod. 12071. pag. 45-46. A kalocsai érsekség törökkori helyzetéről készült ritka beszámolók egyikét is egy pécsi jezsuitának, Ágoston Péternek köszönhetjük: Archivio Segreto Vaticano (Cittá del Vaticano), Archívum Concistoriale, Processus Consistoriales, vol. 77. fol. 202r-203v. Kiadása: MOLNÁR ANTAL: A kalocsai érsekség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében. Emlékkönyv Zimányi Vera 70. születésnapjára. Szerk.: J. ÚJVÁRY ZSUZSANNA. Piliscsaba, 2000. Sajtó alatt.