Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - P. Szigetváry Éva: Lázár György: Szekfű Gyula követ és a moszkvai magyar követség jelentései, 1946–1948. Bp., 1998. / 239–242. o.

Irodalom 239 fakszimilében, hanem a forrás keletkezési körülményeit, jelentőségét stb. méltató, jegyzetekkel ellátott átírásban tenni ezt. A sort hosszan lehetne folytatni. De végképp nem érthető, miért közölték Eger városának a Württemberg-huszárok hazatérése ügyében hozott határozatát (1848. június), vagy utolsó dokumentumként Kossuth és Görgey haláláról készült nyomtatott gyászjelentéseket. A dolog azért igazán sajnálatos, mert több olyan, először közölt iratot is fellelhetünk itt, amelyek „rendes" forrásközlésként (átírásként) gazdagíthatták volna történelmi ismereteinket, így azonban könnyen elsikkad felette a tekintet. Van azután a kötetben néhány önmagában is bosszantó hiba, például a tartalomjegyzék 40/2. sz. alatt feltünteti Hámor község nemzetőreinek összeírását, amely a szövegek közül hiányzik, egy helyen (179.) „Országos Honvédelmi Bizottság"-ot említenek bizottmány helyett stb. Azután feltűnő, hogy szerepel itt hat olyan, az első népképviseleti országgyűlés választásaival kapcsolatos dokumentum, amelyet G. Jakó Mariann és Hőgye István beválogattak az Acta Archivistica-soiozat legutóbbi (6. sz.), a választások Borsod-Abaúj-Zemplén megyei történetét dokumentálni hivatott kötetébe is. Olyannyira figyelmetlenül, hogy például az utóbbiban az 1848. évi választói névjegyzékek összeállítását — hibásan — májusra datálták. 1849. április elején a mezőkövesdi választókerület helységei sürgették az új választás kiírását, kérelmükről a Rózsa György Gyula-féle kötetben kiretusálták a pecséthelyeket (ez csak úgy derülhetett ki, hogy az utóbb megjelent kötet is hozza a levelet), vagyis a 48-as kötetben sem „egy az egyben" adták vissza az eredetiket. Azt a levelet pedig, amelyben 1849. május elején Görgey Artúr megköszöni, hogy egy Borsod megyei pótválasztáson képviselővé választották, Rózsa György Gyuláék — nyilván terjedelmi okokból — kéthasábosra ollózták, csak a sorozat újabb kötetének pontos közléséből tűnik ki, hogy eredetileg nem ilyen volt az íráskép. (Az pontosan követte a múlt században elterjedt kézírásos gyakorlatot, amely a szöveget széles baloldali margóval vagy kifejezetten a jobb oldali félhasábba rendezve vezette.) Vagyis ha már elhatározták, hogy „esztétikai élmény" céljából mintegy az eredeti iratot akarják az olvasó kezébe adni, legalább ehhez jobb volna tartani magukat. Összességében az Acta Archivistica-sorozat kísérletét jelen formájában nem érezzük szerencsésnek. Pedig talán nem kellene a szerkesztőknek mást tenniük, mint megfogadni a választott módszerben foglalt felszólítást: fac simile = csinálj hasonlót! Vagyis ne pont ugyanolyat... Fazekas Csaba LÁZÁR GYÖRGY SZEKFŰ GYULA KÖVET ÉS A MOSZKVAI MAGYAR KÖVETSÉG JELENTÉSEI 1946-1948 Magyar Országos Levéltár, Bp., 1998. Szekfű Gyulának, a 20. század egyik legnagyobb hatású történészének moszkvai nagyköveti kinevezése önmagában is különös eseménynek számít, s erre nem is akármilyen időben került sor. 1946 elején éppenhogy végetért a földkerekség legpusztítóbb világ-