Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Guszarova, Tatjana: A sárosi követválasztás utójátéka az 1659. évi pozsonyi országgyűlésen / 3–22. o.

4 Közlemények országi közvélemény: a segítségnyújtás kérdésében inkább a fejedelem mellett foglalt állást, és elégedetlen volt a bécsi udvar erdélyi politikájával.

4 Az országgyűlésre érkezett követek magukkal hozták azt az elégedetlenséget, amely a megyékben és a városokban a Habsburgok és főnemesség által támogatott, brutálisan végrehajtott ellenreformációval, a bécsi udvar erdélyi és török politikájával, az országban tartózkodó német katonasággal szemben volt tapasztalható.

5 Az 1659. évi országgyűlés kevésbé ismert, mint bármely másik az 17. században. Alig esik szó róla a történeti szakirodalomban;

6 forrásokat sem igen közöltek ebből az időszakból.

7 Valóban, ez az országgyűlés az első pillantásra nem látszik annyira érdekesnek, hogy felkeltse a kutatók figyelmét. Az 1647. évi országgyűléshez képest, amely tíz hónapig tartott, viszonylag rövid volt: csak négy hónapig ülésezett. Bár 133 törvénycikket iktattak az ország törvényei közé, olyan nagy jelentőségű döntéseket, amelyek túllépték az 1608., 1647. vagy 1655. évi országgyűlések döntéseit, 1659-ben nem fogadtak el. Ennek az országgyűlésnek a törvényei közé került Lipót 1655-ben kelt, 17 pontból álló, koronázási hitlevele,

8 amely annyiban különbözött III. Ferdinánd 1637. évi hitlevelétől, hogy a fiatal király megígérte az apja uralkodása alatt elfogadott törvények megtartását is. A rendek tettek bizonyos lépéseket a rendi reform irányába: elfogadtak egy törvényt, amely kötelezte a nemességet a katonai adó megfizetésére.

9 Számos cikkely szólt a katonaság és a végek fizetéséről,

10 ellátásáról,

11 a végvárak felújításáról,

12 a rendi hadsereg szabályszerű felkeléséről és szemléjéről.

13 E törvények nagyobb része megismételte a korábbi törvénycikkeket, amelyeket ugyanúgy, mint korábban is, az országgyűlés feloszlása után nem érvényesítettek. Az előbbi országgyűlésekhez hasonlóan az uralkodónak sikerült elhalasztatnia a vallási kérdések megvitatását a következő diaetára, annak ellenére, hogy a protestánsok — mint mindig — követelték panaszaik azonnali orvoslását és sokáig ragaszkodtak is ehhez, akadályozva a további munkát. Mégis, ha közelebbről megnézzük ennek a diaetának a mindennapjait, az ott lezajlott eseményeket és harcokat, kiderül, hogy egyáltalán nem érdektelen dolgok történtek. Nem minden vitás kérdés került bele a törvényekbe, így pusztán a végső döntések 4 PÉTER KATALIN: A magyar romlásnak századában. Bp., 1985. LUKÁCS ZSOLT, T.: A korabeli propaganda és II. Rákóczy György megítélése. Aetas, 1995.1-2. sz. 68-93. 5 MOL A 37 Acta Diaetae. 3. cs. Acta Diaetae 1659. fol.ll

. Discursus aliquis circa Statum Regni inter huius Anni acta Diaetalia repertus. 6 Erről az országgyűlésről talán egyedül Zsilinszky Mihály írt, az eseményeknek egy egész fejzetet szentelt monográfiájában. (ZSILINSZKY MIHÁLY: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformációtól kezdve. 3. köt. 1647-1687. Bp., 1893. TÓTH LŐRINC: A Habsburg-házból származott királyok uralkodása alatt alkotott törvények. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. IV. Kiad.: MÁRKUS DEZSŐ. Bp., 1900. (= JH, IV.) Bevezető rész, 7-127. BÉRENGER, JEAN: Les „Gravamina" Remonstrances des diétes de Hongrie de 1655 á 1681. Recherch.es sur les fondaments du droit d'Etat au XVII e siécle. Paris, 1973. 162167. 7 A kis számú publikációk közül meg kell említeni: LECHNER PÁL: Magyarországi Evangélikusok Történelmi Emlékei. I. köt.. BÉRENGER, J.: i. m. 167-223. 8 1659:1. te. CJH, IV. 130-139. 9 A katonai adó, amelynek a felét a földesurak a saját erszényükből fizetnék, két évre szólt, és csak a dunáninneni és dunántúli területek számára. 1659:8. te. CJH, IV. 142. 10 1659:2., 3., 5., 8., 9-12. te. 139-145. 11 1659:6. tc.141-143. (a gabonaraktárak építése). 12 1659:4. te. 141. 13 1659:7. te. 143.