Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Tuza Csilla: Buda polgármesterei, 1686–1783 / 23–38. o.

28 Közlemények dott" arról, hogy fölényesen nyerhesse a választást.

21 Úgy tűnik, Cetto sohasem lesz polgármester, a jó budaiak inkább bírónak akarják őt. 1751-ben Bécs igen határozott utasítást küldött Budának a tisztújításokkal kapcsolatban, és kilátásba helyezte egy királyi biztos jelenlétét is a választások tisztaságának megőrzésére, sőt megígérték, hogy ha bármiféle visszaélést tapasztalnak, nem fogják megerősíteni a magisztrátust.

22 így Cetto végre egy többé-kevésbé megijedt tanács többé-kevésbé becsületes szavazataival végre-valahára elnyerte a polgármesteri tisztet. Ekkor azonban már súlyos beteg volt, és hivatalát csupán 1754-ig tudta betölteni. 1755-ben halt meg, utolsó éveit két fia, János és József perpatvarkodása keserítette meg.

23 Halála után nem csak jó emlékezete maradt meg Budán: a Városmajorban kápolnát építtetett a Szentháromság tiszteletére. Dillmann János Sebestyén (f 1754) /Dielmann, Diellmann/ 1716. március 27-én nyert polgárjogot Budán. Már 1717-ben főkamarási tisztet látott el, majd tanácsosként működött tovább. 1730 és 1737 között volt Buda polgármestere, ez az időszak sem volt éppen botrányoktól mentes. Polgármesterséget is úgy szerzett, hogy ellenlábasát, Vánosy Ferencet hűtlen kezeléssel és sikkasztással vádolta, és sikerült elérnie, hogy Vánosyt megfosszák hivatalától. Ezzel azonban még mindig nem elégedett meg, bíróság elé akarta állíttatni Vánosyt. Eközben pedig őt magát sem lehet a törvény példaképének nevezni. A kettejük közötti nézeteltérés ugyanis akkor kezdődött, amikor Dillmann néhány szőlőhegy kapcsán megpróbálta a rácokat becsapni, de azok panaszt emeltek ellene a magisztrátusnál. Vánosy mint jogász igen „önzetlenül" képviselte a rácok érdekeit, és Dillmann a per végén kénytelen volt részben lemondani a szőlőiről, előbb azonban az ebből származó borból igen nagy hasznot vágott zsebre.

24 Csakhogy a budai tanács is megelégelte Dillmann ügyeit. 1733-ban panasz érkezett ellene a kancelláriához, amelyben a tanács elsorolta, hogy 1. Polgármesterhez nem méltó módon, „verbis ignominiosis et scomaticis" kihívta Vánosyt párbajra, holott Vánosy teljesen ártatlan volt minden ellene felhozott vádpontban. 2. Nem törődik a tanács határozataival, azokat nem írja alá, egy személyben intézkedik. 3. A canonica visitatio alkalmával a város minden eredményét saját magának tulajdonította. 4. Többször is kijelentette, hogy ő sokkal alkalmasabb személy a város vezetésére, mint Vánosy, és jobban is gazdálkodik. 5. A katonaság dolgaiba is beleszól, Kari Mayerberg katonával 21 A tisztújítások alkalmával történt vesztegetések, zsarolások és egyéb meg nem engedett eszközök állandósultak Sauttermeister polgármestersége idején. Maga az uralkodó is többször felszólította Buda városát, hogy ezeket a kihágásokat vizsgálják ki és szüntessék meg, de minden felszólítás csupán írott szó maradt. A tanácsosok hagyták magukat megvesztegetni, de Sauttermeister „egyeduralmi" törekvéseit ügyesen Cetto bírói tisztével ellensúlyozták. (A visszaélésekkel és az uralkodói leiratokkal kapcsolatban 1. BFL

IV. 1002 ee 1-4. d.) 22 BFL IV. 1002 ee 1751. 23 MOL A 28 1754. A veszekedés okait ugyan nem tárgyalják az iratok, de annyi kiderül, hogy valamiféle birtokelosztás miatt dúlt a háborúság, ami odáig fajult, hogy egyik fél a másikat még a templomi asylumjogban is megsértette. 24 Erre vonatkozóan részletesebben ld. MOL A 28 1730.