Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: A Batthyány-kormány igazságügyi minisztere. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 1999. / 230–234. o.

232 Irodalom viszonyára, a jogszerűségre vonatkoztak — nem tették őt népszerűvé képviselőtársai körében, amit az a tény is jelez, hogy a házszabályokat elkészítő bizottságba Deákot a legkisebb szavazati aránnyal választották be. Batthyány ügyvezető miniszterelnöksége időszakából a szerző Deák legérdemibb, az osztrák államirathoz történt hozzászólását részletesen elemezte. Ahogy a „nagy év" politika- és hadtörténete, úgy annak igazgatástörténete is régóta foglalkoztatja a levéltárosokat, történészeket. Tán elég, ha itt Ember Győző 1950-ben megjelent levéltárismertetőjének hivatalszervezeti vonatkozásaira, Fábiánná Kiss Erzsébet tiszteletet parancsoló kormányzattörténeti kézikönyvére vagy Urbán Aladár Batthyány miniszterelnökségét, a Batthyány-kormány működését több irányból is vizsgáló tanulmányaira gondolunk.

2 Dobszay Tamás e munkák eredményeihez szervesen kötődve Deák Ferenc minisztérium-szervezését, illetve az Igazságügyi Minisztérium hatásköreit, személyi állományát mutatja be. Az alapos hivataltörténeti tanulmány egyrészt sorra veszi a régi kormányszékektől (kancellária, kamara, helytartótanács) kapott feladatköröket, és a kodifikációs munkával megadja a legfontosabb új kormányfunkciót. A minisztériumi szervezet kialakítása, az osztályszerkezetben tervezett és végbement változások követése (pl. május elején 7 osztály, a horvát osztály felállításának terve, az erdélyi osztály létrehozásának gondolata, a polgári és politikai osztályok későbbi összevonása, hatáskörök helyett területi elkülönülés [dunai, tiszai]) mellett különös gonddal elemezte a minisztérium személyi állományának — és fizetési helyzetének — problémáit. A hivatalnokok nagy részét — az általános tendencia részeként — döntően a régi, konzervatív kormányzattól vették át, amit egyaránt indokolt a szakmai tapasztalat és a szorító pénzügyi helyzet. A hivatal második embere, Ghyczy Kálmán pályája kezdeti szakaszában liberális politikusként indult, később a nádori ítélőmesterséget elvállalta, és mint kormányembernek az igazságügyi államtitkárrá történt kinevezése nem nyert egyértelmű politikai elfogadást (miképpen a konzervatív Dubraviczky Simon mellett is kitűnő szakismeretei szóltak). A miniszteriális hivatalnoki kar személyi összetételét a politikai diszkrimináció nem jellemezte. Ezt nemcsak az előbbiek, hanem a másik irányból a radikális Irányi Dániel vagy Bónis Samu esete is példázza. A minisztérium elhelyezését, az osztályok működését, az ügyvitelt röviden bemutató szerző a hivatal legnagyobb eredményének a sajtóesküdtszéki rendelet elkészültét, kudarcnak pedig Szalay László frankfurti követségével a kodifikációs munkáról történt kényszerű leállást, a tervezett horvátországi, erdélyi ügyek megoldatlanságát állapította meg. A politika-, közigazgatás- és hivataltörténeti tanulmányokat két, szempontokban gazdag, nagyívű jogtörténeti munka követi. Balogh Elemér „Deák Ferenc és az anyagi büntetőjog kodifikációja" címmel, az európai büntetőjog-fejlődés — ami a felvilágosodás-liberalizmus időszakában vált önálló jogággá — főbb tendenciáiba ágyazva vázolja fel a reformkori hazai állapotot. Történetiségében mutatja be a büntetőjog anyagi dogmatikáját (1795. évi tervezet, 1840:V. te. és hatása), és megállapítja: az 1843. évi tervezet minden vonatkozásában korszerű munka volt (anyagi jog, eljárásjog, börtönügy reformja). Hasonlóképpen a magyar jogi gondolkodás történetiségében érzékelteti az 2 A vizsgált téma szempontjából külön ki kell emelni a modern kézikönyv eredményeit: F. KISS ERZSÉBET: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok. Bp. 1987., 1. minisztérium hatásköre: 382-386., Deák miniszterségénekideje: 386-389.