Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Szende Katalin: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovics Enikő. Bp., 1998. / 217–221. o.

220 Irodalom hasonlító vizsgálata alapján 1272-re teszi azt az időpontot, amikortól a káptalanok és a konventek megbízást kaptak hiteles bizonyságok delegálására, és ezt a döntést a gyermek IV. László nevében kormányzó főpapoknak tulajdonítja. A hiteleshelyi oklevéladás egy példáját, a stefanita rend esztergomi házának működését tárgyalja Tóth Norbert cikke, amelyben hét, eddig publikálatlan okevelet is közzétesz. Az 1282. évi oklevélen ráadásul a konvent második pecsétjének sértetlen példánya is ránk maradt. Az esztergomi stefanita ház 103 fennmaradt oklevelével a szerzetesrendi hiteleshelyek közül a legjelentősebb volt, ezért a működésére vonatkozó minden új adat fontos számunkra. Kristó Gyula egy 1315-ben kelt váradi káptalani oklevél arengáját hasonlítja össze Károly Róbertnek a Thuróczy-krónikában fennmaradt temetési beszédével. Az összekötő kapocs a két szöveg között a szerzőjük, Telegdi Csanád váradi prépost, később esztergomi érsek. Az összefüggés felderítésével újabb példát kapunk a levéltári és elbeszélő források kapcsolatára. Az utolsó, a közös forrástípus feldolgozása miatt talán legjobban összetartozó tematikus blokk az összeírásokig épülő cikkeké. Draskóczy István az 1355. évi sárosi vámvizsgálat alapján gyűjtütte össze Sáros megye vámhelyeit, ezek alapítását, egymáshoz viszonyított elhelyezkedését és regionális jelentőségét, függelékként közölve a teljes szöveget. Sajnálatos, hogy a rosszul olvasható térkép helyenként megnehezíti az izgalmas okfejtés nyomon követését. Nógrády Árpád a zágrábi káptalan levéltárában talált rá a visegrádi vár 1490 augusztusában, a vár II. Ulászlónak történt átadása után készült jegyzékére. A lista, amely a történelmi körülmények miatt emelkedik ki a Jagelló-kori leltárak közül, távolról sem teljes: a fellegvárban fellelt kincsek mellett a palota berendezéséről egyáltalán nem szól. A leltár elsősorban az egyházi felszereléseket és egyéb textilneműket vette számba. A Rasztik Tibor cikkében feldolgozott leltár mindössze öt évvel későbbről, de más társadalmi közegből: a péterváradi ciszterci monostorból származik. Az apátság anyagi kultúrájáról levont következtetések két másik ciszterci rendházzal, Zágrábbal és Bélháromkúttal összehasonlítva teljesednek ki. A péterváradi leltár mellett a három monostor felszerelésének összehasonlító táblázatai is megtalálhatók a függelékben. E. Kovács Péter terjedelmes forrásközlése és adattáblái a grebeni uradalom 1522. évi urbáriumát tárják elénk. A Kőrös megyében fekvő, jelentős méretű uradalom, amely egy 1453. évi adománylevél szerint jóval több helységet számlált, mint 1522-ben, az összeírás keletkezésének idején a Batthyány család birtokában volt. Az összeírást valószínűleg az uradalom egyik gazdatisztje készítette, rögzítve az ott élő jobbágyok teleknagyságait és a hozzájuk tartozó szolgáltatásokat. Détshy Mihály szintén a teljes forrás közlésével kiegészített cikke Palóci Antal zempléni főispán 1526 júliusában kelt végrendeletével foglalkozik. A testamentum ugyan nem a legkésőbbi a Mohács előtti nemesi végrendeletek között (Kubinyi Andrásnak a Soproni Szemlében a Jagelló-kori főúri és nemesi végrendeletekről megjelenő tanulmánya három későbbit is felsorol), de mindenképpen érdekes adatokat tartalmaz a testáló birtokairól, adósságairól és készpénzvagyonáról, és a legrészletesebben ingóságairól.