Levéltári Közlemények, 70. (1999)
Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Kálnoki Kis Tamás: Reménytelen reménységben, avagy remény a reménytelenségben : Kelemen Lajos dokumentum(típus)ok az 1940-es évekből / 143–163. o.
Káinoki Kis Tamás: Reménytelen reménységben, avagy remény a reménytelenségben 153 ellenére Benedek János 1913. február 24-én Sepsiszentgyörgyön vehette át (190252I.a-1912 szám alatt) a számára kiállított, díszes nemesi bizonyságlevelet. Újabb fordulat 1940-ben következett be, amikor Benedek János továbblépett. Családja székely nemesi rendi állását kívánta ekkor már megállapíttatni. Szilágyi László a minisztériumból az ügyet ismét csak az Országos Levéltárba tette át, és itt annak rendje-módja szerint ismét lefolytatták az eljárást. A véleményező, ezúttal Ember Győző, alapos munkát végzett. Megállapításait — immár újfent a M[agyar] Kir[ályi] Belügyminisztérium előadóívén — Jánossy Dénes főigazgató — egyebek között — azzal zárta le, hogy „folyamodót nem székely, hanem magyar nemes család leszármazottjának tartom". Végül is a székely rendi eredet megállapíthatását az Országos Levéltár további bizonyítékok bemutatásához kötötte. 1943. október 11-én aztán Gyallay-Pap Domokos író, ny. tanár (Kolozsvár) nyújtott be kérelmet a belügyminiszterhez „nemességi ügyben". Azért, hogy igazolják leszármazását Gyalai Sámuel pap ősapjától. írhassa nevét a jövőben fiaival együtt kötőjellel, Gyallay-Pap-ként és használhassa a benczédi előnevet hozzá, meg azt a családi címert, amelyet — és ezt már jelen sorok írója teszi hozzá — Kfppeczi] Sebestyén József 30 oly nagy hozzáértéssel és művészi érzékkel festett meg a család részére, egy felnagyításos eljárással ugyancsak nevezett heraldikus által láthatóvá tett pecsétrajz alapján. A kérelem — sürgős véleménynyilvánítás végett — már egy nappal később átkerült az Országos Levéltárhoz, ahol is a 22.197 számú BM ügyiratot az 1533/1943. OL 30 Köpeczi Sebestyén József (Szék, 1878. nov. 12.-Kolozsvár, 1964. dec. 27.) festőművész, művészettörténész, heraldikus, egyetemi könyvtári tiszt. — A Gyallay-Pap család címerének leírása és Gyallay-Pap János, József és ifj. György bencédi nemes személyek címerének színes rajza nevezettől, Gyallay-Pap Domokos Kolozsvárott, 1943. október 11-én kelt kérelmének Z melléklete (MOL Y 1, 1533/1943. OL). „A Gyallay-Pap család címere E család címerének megszerkesztéséhez három egyforma pajzsképü és sisakdíszes pecsét-lenyomat szolgált alapul. E három közül az ifj. Bentzédi Pap György nemes személyé a legépebb (1808. április 9-éröl), mely hiteles, nagyított másolatban mellékeltetett. Pap József nemes személy ugyanezen okmányon szereplő névaláírása melletti pecsétje ugyanilyen, de pajzsának alja és sisakdísze az igen kevés spanyolviasz miatt lemaradt. Bentzédi Pap János nemes székelynek egy 1841. április hó 4-én kelt oklevelén pedig ugyanilyen címerű pecsétje szerepel, de töredezett állapotban, itt a sisakdísznek jobbfele, a sisak, s a pajzsnak felső harmada maradt meg, e nyomok azonban elégségesek ahhoz, hogy az előbbi kettővel való azonosság megállapítható legyen. Az ép és a két részletpecsétről megállapítható címer: álló pajzsban, pázsiton álló, jobbrafordult, jobbszárnyát kissé fellebbentő pelikán, fejét keble felé hajtva, a koronás, takaros, nyílt sisak dísze a pajzsbelihez mindenben hasonló pelikán. A színesben való rekonstruálásnál az Erdélyben leginkább szokásos cimerszinek voltak alkalmazandók. A színes címer leírása: álló csücsköstalpu pajzs kék mezejében, a pajzs alját elfoglaló zöld pázsiton természetes, jobbrafordult, jobbszárnyát kissé fellebbentő, narancssárga lábú és csőrű fehér pelikán, csőrét keble felé hajtva. A pajzsrahelyezett, jobbra fordított, koronás, nyílt lovagsisak dísze, a pajzsbelihez hasonló pelikán. A sisak takarója jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. A pelikán gyakori magyar, főleg erdélyi címerkép, rendszerint zöld halmon fészkében ülve, mellét csőrével felhasítva, s kiomló vérével rendszerint három fiókáját táplálva. E címert a régi uralkodók gyakran adományozták, főleg egyházi személyeknek. Ilyenek gyakran önjogulag is felvették, még olyan esetekben is, ha örökölt címerük volt. Jelen esetben önként felvett címerrel állunk szemben, ti. a családnak első ismert őse 1612-50 közt Gyallay, alias Pap Sámuel derzsi, majd tarcsafaívi unitárius lelkész volt, s nagyon valószínű, hogy ő vette fel e címert a Pap névvel együtt. Mint magában álló, fiókái nélkül ábrázolt pelikán heraldikailag igen ritka. Lehajtott nyaka, s melléhez irányuló csőre határozza meg azt, hogy pelikán van a pecséten ábrázolva, s nem másfajta madár. Kolozsvár, 1943. augusztus 3. Köpeczi Sebestyén József, tud. egyet, könyvt. tiszt, heraldikus".
