Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - IRODALOM - Szende Katalin: Elenchus fontium historiae urbanae. Vol. III. Pars 2. Főszerk. Kubinyi András. Bp., 1997. / 221–222. o.

222 Irodalom lenő — köteteivel együtt lesz a sorozat alkalmas a történeti Magyarország korai városfejlődésének tanulmányozására. A közölt anyag reprezentativitását ezek a kompromisszumok erősen korlátozzák. A források megoszlását szemléltető néhány adat mégis elgondolkodtató lehet. (Kár, hogy az áttekintést nem könnyíti meg a regeszták rövidített változatát felhasználó tartalomjegyzék.) Az időbeli megoszlás szerint a 11. századból 7, a 12. századból 8, míg a 13. századból 60 forrás található a kötetben, ezen belül is 38 a század második feléből — ez már önmagában is következtetni enged a 13. századi „urbanizációs forradalom" jelentőségére. A topográfiai megoszlást tekintve szinte minden országrészre vonatkozóan találunk adatokat, az „ország közepe" azonban Esztergom, Fehérvár, Pest és Buda révén jóval erősebben van képviselve. Forrástípusok szerint 4 elbeszélő forrás és 7 törvényrészlet mellett 64 oklevelet tartalmaz a kötet. Az utóbbiak közül 49-et az uralkodó adott ki, ez világosan mutatja a királyi várospolitika meghatározó szerepét. A többi oklevél kiadói között országos és megyei tisztségviselők, valamint különböző egyházi személyek és testületek mellett 7 esetben találkozunk a polgárság önszerveződésének különböző formáival. Tartalmukat illetően a „klasszikus" városprivilégiumok mellett (ezekből 13 található a kötetben) a források nagy része valamilyen módon a kereskedelemhez kapcsolódik. Ez a válogatási szempont egyértelműen a funkcionális városfogalom mellett teszi le a voksot. Egyúttal alkalmat ad a kötetet felhasználó kutatóknak, hogy átgondolják a kereskedelemnek az urbanizációban játszott szerepét és azt, hogy mennyiben fedik le és tükrözik a közölt szövegek a magyarországi városfejlődést. Természetesen az írott források között is lehetett volna találni továbbiakat (például a héber kútfők között), de a teljesebb kép megismeréséhez még fontosabb a régészeti feltárások eredményeinek és a helynévanyagnak a bevonása, hiszen, amint a bevezető is utal rá, a „preurbánus települések (...) bizonyos mértékben jobban foghatók meg régészeti módszerekkel, mint oklevelekkel." A kötet ezzel közvetett módon arra sarkallja használóit, hogy ne elégedjenek meg a benne található anyaggal, hanem az interdiszciplináris kutatások felé fordíthatja a figyelmet. A közölt szövegek mindegyike napvilágot látott már korábban is különböző — bár gyakran nehezen megszerezhető — kiadásokban. Az új kiadvány tudományos jelentősége tehát nem új források feltárásában rejlik, hanem abban, hogy a hazai történészek által régóta használt szövegeket a nemzetközi kutatás számára is hozzáférhetővé teszi. így remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy az európai várostörténet művelőinek látóhatára kitáguljon a Lajtától keletre eső területek irányában is. Bízzunk benne, hogy ezután a magyar városfejlődésnek nem a hiányát nyugtázzák az összehasonlító kutatások, hanem sajátságos vonásait fogják behatóbban vizsgálni. Szende Katalin