Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - IRODALOM - H. Németh István: Dominkovits Péter: XV. századi magyar nyelvű iratok Sopron vármegye levéltárából. Sopron, 1996. / 223–224. o.

Irodalom 223 DOMINKOVITS PÉTER XV. SZÁZADI MAGYAR NYELVŰ IRATOK SOPRON VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBÓL Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára, Sopron, 1996. 150 p. A 70-80-as éveket követően manapság ismételten a forráskiadványok reneszánszát élhet­jük át, amikor egyre-másra jelennek meg olyan — igaz változó színvonalú — kiadvá­nyok, amelyek további segítségül szolgálnak a történettudományi kutatások számára. Különösen kiemelkedő a magyar nyelvű források publikálása, ami részben a történeti nyelvészet fokozódó érdeklődését hivatott kielégíteni. Másrészt arra a tévhitre vezethető vissza, hogy sokan azt hiszik, hogy a nyelv ismeretében jóval könnyebb magyar nyelvű forrásokat kiadni. Ez, illetve a magyar nyelvű történeti iratok kiadásának általánosan el­fogadott módszertanának hiánya okozza azt, hogy jó néhány, minden koncepciót mellő­ző, igazából amatőrnek mondható kiadvány is napvilágot látott. Örvendetes lenne éppen ezért kidolgozni egy olyan kiadási szabályzatot, amely a meglévő, a Benda Kálmán által kidolgozott szabályzat mellett vagy éppen annak továbbgondolásaként a forráspublikáció nehéz és felelőségteljes munkáját segíti. Ez lehetővé teheti, hogy a forráskiadásra vállal­kozó történész-levéltáros kollégák kezei közül valóban magas szakmai nívón elkészített könyvek és kisebb-nagyobb közlemények mind hosszabb sora kerülhessen ki. Ennek a szakmailag megalapozott szabályzatnak a kidolgozásában pedig a történészek mellett a forráskiadásokban manapság az Országos Levéltárnál is mind nagyobb szerepet játszó megyei levéltárak felkészült munkatársainak gondolatait és munkáik alatt tett megfigye­léseik hasznosítását is igen fontosnak tartom. A Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár szakmai tevékenysége, illetve az általuk megindított és magas színvonalon elkészített kiadványok sorába tartozik Dominkovits Péter könyve is, amely a történeti Sopron vármegye iratanyagát őrző levéltárban megta­lálható szinte összes 16. századi magyar nyelvű forrásokat tartalmazza. Benda Kálmán 1974-ben a Magyar Országgyűlési Emlékek sorozata 1607 és 1790 közötti részének for­rásközlési szabályzataként megjelentett tanulmánya mellett két további iratközlési mód­szer vált általánossá. Az egyik esetben a forrást közlő a kiadásra kerülő magyar nyelvű iratot az eredeti írásmódnak mindenben megfelelően, betű szerint írta át. Ezzel szemben a Nádasdy-levéltár anyagának magyar nyelvű missiliseit a Levéltári Közlemények hasáb­jain közlő Mályusz Elemér a betűhív kiadást választotta, amely inkább a betű szerinti átí­rás alapelveit követve jár el. Természetesen mindkét módszernek vannak vitathatatlan előnyei és hátrányai, amelyek alátámasztják az egyik vagy másik kiadási metódust vá­lasztók érveit. A betű szerinti forrásközlés legfontosabb előnye az, hogy a történészek mellett a magyar nyelvtörténet kutatói is nagy haszonnal forgathatják, és általa az eredeti — néha igen jellegzetes — tájszólás! eltérések is megismerhetővé válnak. Ennek viszont az a hátránya, hogy az eszerint elkészített kiadványok munkálatai jóval több munkát és nagyobb aprólékosságot igényelnek, illetve az eredeti források olvasásához nem szokott olvasót sokszor zavarba hozza, elidegeníti a szövegtől. Ezzel szemben a mai helyesírást követő módszer hívei az érthetőséget — a forrást közlő szakértelmének hangsúlyozásával — és az értelmezés fontosságát emelik ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom