Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - IRODALOM - H. Németh István: Dominkovits Péter: XV. századi magyar nyelvű iratok Sopron vármegye levéltárából. Sopron, 1996. / 223–224. o.
Irodalom 223 DOMINKOVITS PÉTER XV. SZÁZADI MAGYAR NYELVŰ IRATOK SOPRON VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁBÓL Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára, Sopron, 1996. 150 p. A 70-80-as éveket követően manapság ismételten a forráskiadványok reneszánszát élhetjük át, amikor egyre-másra jelennek meg olyan — igaz változó színvonalú — kiadványok, amelyek további segítségül szolgálnak a történettudományi kutatások számára. Különösen kiemelkedő a magyar nyelvű források publikálása, ami részben a történeti nyelvészet fokozódó érdeklődését hivatott kielégíteni. Másrészt arra a tévhitre vezethető vissza, hogy sokan azt hiszik, hogy a nyelv ismeretében jóval könnyebb magyar nyelvű forrásokat kiadni. Ez, illetve a magyar nyelvű történeti iratok kiadásának általánosan elfogadott módszertanának hiánya okozza azt, hogy jó néhány, minden koncepciót mellőző, igazából amatőrnek mondható kiadvány is napvilágot látott. Örvendetes lenne éppen ezért kidolgozni egy olyan kiadási szabályzatot, amely a meglévő, a Benda Kálmán által kidolgozott szabályzat mellett vagy éppen annak továbbgondolásaként a forráspublikáció nehéz és felelőségteljes munkáját segíti. Ez lehetővé teheti, hogy a forráskiadásra vállalkozó történész-levéltáros kollégák kezei közül valóban magas szakmai nívón elkészített könyvek és kisebb-nagyobb közlemények mind hosszabb sora kerülhessen ki. Ennek a szakmailag megalapozott szabályzatnak a kidolgozásában pedig a történészek mellett a forráskiadásokban manapság az Országos Levéltárnál is mind nagyobb szerepet játszó megyei levéltárak felkészült munkatársainak gondolatait és munkáik alatt tett megfigyeléseik hasznosítását is igen fontosnak tartom. A Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár szakmai tevékenysége, illetve az általuk megindított és magas színvonalon elkészített kiadványok sorába tartozik Dominkovits Péter könyve is, amely a történeti Sopron vármegye iratanyagát őrző levéltárban megtalálható szinte összes 16. századi magyar nyelvű forrásokat tartalmazza. Benda Kálmán 1974-ben a Magyar Országgyűlési Emlékek sorozata 1607 és 1790 közötti részének forrásközlési szabályzataként megjelentett tanulmánya mellett két további iratközlési módszer vált általánossá. Az egyik esetben a forrást közlő a kiadásra kerülő magyar nyelvű iratot az eredeti írásmódnak mindenben megfelelően, betű szerint írta át. Ezzel szemben a Nádasdy-levéltár anyagának magyar nyelvű missiliseit a Levéltári Közlemények hasábjain közlő Mályusz Elemér a betűhív kiadást választotta, amely inkább a betű szerinti átírás alapelveit követve jár el. Természetesen mindkét módszernek vannak vitathatatlan előnyei és hátrányai, amelyek alátámasztják az egyik vagy másik kiadási metódust választók érveit. A betű szerinti forrásközlés legfontosabb előnye az, hogy a történészek mellett a magyar nyelvtörténet kutatói is nagy haszonnal forgathatják, és általa az eredeti — néha igen jellegzetes — tájszólás! eltérések is megismerhetővé válnak. Ennek viszont az a hátránya, hogy az eszerint elkészített kiadványok munkálatai jóval több munkát és nagyobb aprólékosságot igényelnek, illetve az eredeti források olvasásához nem szokott olvasót sokszor zavarba hozza, elidegeníti a szövegtől. Ezzel szemben a mai helyesírást követő módszer hívei az érthetőséget — a forrást közlő szakértelmének hangsúlyozásával — és az értelmezés fontosságát emelik ki.
