Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Pásztor Lajos: Adatok a bukovinai és a moldvai magyarság 19. századi történetéhez / 85–97. o.

86 Forrásközlések A kivándorolt székelység új hazájában sem élhetett nyugodtan és szabadon: az újonnan alapított magyar falvaknak a szomszédos nagybirtokosok nyomását, zsarnokságát és a földesurak tiszttartóinak kegyetlenségét kellett elszenvedniük. A 19. század eleji reformkorszak társadalma figyel föl először a Moldvába és Bukovinába szakadt magyarokra. Egymásután jelennek meg cikkek érdekükben, különösen azután, hogy a harmincas években a Magyar Tudományos Akadémia vette kezébe ügyüket. Csakhamar felmerül visszatelepítésük kérdése is. Az Erdélyi Híradó 1844-i évfolyamának 107. lapján ez olvasható: „Mennyivel erősb volna Erdély, ha az Oláhországba vándorlottakat saját kebelében bírhatná...". Dobrossy István, a Pesti Divatlapban ír hasonlóképpen 1846-ban: „Olly kevés a magyar, s még sem tudjuk a moldvai atyafiakat alföldi pusztáinkra áttelepíteni, míg egy szász lelkész seregestől viszi be Erdélybe a würtembergi svábokat".

2 A bukovinai és moldvai magyarság érdekeit 1848 előtt csak osztrák konzul képviselhette; 1848. június végén azonban az első magyar felelős minisztérium is ügyvivőket akar küldeni az idegenbe szakadt magyarok támogatására. A konstantinápolyi, bukaresti, jászvásári és belgrádi magyar konzulátus megszervezésére a magyar földművelés, iparés kereskedelmi miniszter kapott megbízást, aki tájékozódás céljából a külügyminiszterhez fordul.

3 Ez utóbbi röviden jellemzi válaszában azokat, akiknek feladata ez időben odakünn a magyarság ügyeivel való törődés is. „Először Bukarestben ügynökünk Timoni, erélyes, derék ember... Másodszor, Jászvásárt (Moldva) consulunk Eisenbach; fizetése 3000 ft., családos, beteges ember, fizetésével eladósodott, hasznavehetetlen... Harmadszor, Gallatzban Huber kereskedelmi consul 3000 ft. fizetéssel, ügyes, megvesztegethető, feslett életű, eladósodott. Negyedszer, Belgrádban ügynökünk Mayerhoffer alezredes, megférhetetlen ember, 5000 forinttal, többet lármáz, mint végez...".

4 Az idegenbe szakadt magyarság elveszett a bürokrácia útvesztőiben, ha valamilyen bajára orvoslást keresett. „Ferenczi János, Forrai József, s több hadikfalvai jobbágyoknak a helység elöljárói s haszonbérlője ellen legfelsőbb helyen beadott két rendbéli folyamodásuk" — a helybeli bíró elmozdíttatását kérték tisztségéből és az uradalmi haszonbérlő által a község határá2 MlKECS L.: i. m. 290-299. 3 Magyar Országos Levéltar (= MOL) H 6. 1848/1849-i minisztériumi levéltár, Király személye körüli minisztérium, Elnöki iratok, (= H 6) 1848:157. Az 1848-ban megalakult első felelős minisztériumban, a Batthyány-kormányban nem volt külügyminisztérium: a király személye körüli minisztériumot szokták általánosan külügyminisztériumnak nevezni. Ez az elnevezés azonban nem helyes, bár egykorúak is gyakran így hívták a király személye körüli miniszter, Esterházy Pál hivatalát, amelynek egyik fő feladata az volt, hogy azokat az ügyeket intézze, „amelyek a Habsburg-birodalom magyar és nem magyar részeit közösen érintik". A magyar külügyi ügyek azonban általában az osztrák külügyminisztérium hatáskörébe tartoztak, (EMBER GYŐZŐ: AZ 1848/49. minisztérium levéltára. Bp., 1950. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai I. Levéltári leltárak, 1. 54-58.). A magyar kormány tudatosan használta a külügyminisztérium elnevezést, és ezt az osztrák kormány is akceptálta. Az 1848. évi III. törvénycikk nem nevezi meg a minisztériumot, csupán arról ír, hogy a miniszterek egyikének mindig őfelsége személye körül kell tartózkodnia. A „király személye körüli minisztérium" 1867 utáni terminológia. (Vö. HAJNAL ISTVÁN: A Batthyány-kormány külpolitikája. Bp., 1957. /Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. Szerk.:BARTA ISTVÁN. \.l Bp. 1957. 2029). — Az általam felhasznált és idézett egykorú hivatalos iratokban többször is említik a „magyar külügyminisztérium"-ot, ezért használom én is ezt az elnevezést. 4 MOL H 6. 1848:361.