Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Dobák András: „Azt hittük, hogy a győzelem urai leszünk, s íme lealáztatás szolgáivá lettünk” : a besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849–1851 / 157–193. o.
Dobók András: A besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849-1851 167 Sajnos könyve kevés adattal szolgált munkámhoz, kivéve azt a részt, mikor leírja azt a különlegesen emberséges kapcsolatot tisztjeikkel, amiben sorstársaival együtt része-. sült. 37 M) Szigeti Sándor Szigeti Sándor három levele Klagenfurtban íródott 1850 februárjában, májusában, illetve augusztusában, édesapjának. Sándor testvérét, Miklóst, aki a szabadságharc előtt hadnagy volt és őrnagyként rakta le Dévánál a fegyvert, 16 évi várfogságra ítélték. Míg tehát Sándor Ausztriában kényszer-katonáskodott, addig bátyja a kufsteini börtönben raboskodott, .j „Szigethi Csehi Sándor főhadnagy volt a második vadászezrednél, a zsibói fegyverletétel után besoroztatott az osztrák hadseregbe közvitéznek. Ott volt négy évig. 1861ben megyei szolgabírónak választatott. 1863-tól 1887 végéig mint főhadnagy és polgármester Torda város közügyeit vezette." Szigeti a levelek nagy részében szabadulásának lehetőségeit elemzi. Kéri apját, hogy beadványokkal próbálja elérni szabadulását. Például májusi levelében hosszasan ír arról, hogy ezüstben vagy papírban kell-e a szabadságoltatáshoz szükséges 500 forintot kifizetni, vagy arról, hogy milyen nagy szüksége lenne egy pártfogóra (esetleg Úrban). A, másik, minden levélben megjelenő téma anyagi nehézségei: megköszöni a kapott forin^ tokát, újabb összegeket kér. Hosszasan feküdt kórházban tífusszal, majd lábkörmei begyulladása miatt. Leveleiben igyekszik szüleit megnyugtatni, hogy jól viseli a megpróbáltatásokat: „Ne gondolja jó Apám, hogy én nem bírok elég lelki erővel sorsom elhordására — fejem igaz néhol szürkül, testem kissé gyenge, hanem lelkem erős — barátaimnak én vagyok vigasztalójuk, bátorítójuk." —írja augusztusi levelében. . n ^ Májusi levelében leírta, hogy mit válaszolt akkor, mikor a kórházból visszakerülve zászlóaljához kikérdezték adatait: „Magam vagyok 30 éves, az apám 70. Van egy fogságra itélt férfi és két neveletlen leány testvérem. Birtokunk annyi, hogy abból élhessünk nincs. Az apám eddig hivatalos volt s aztán élt, most nem tudom az é vagy sem (...) Katonára azon törvényes rendelet nyomán lettem, mely szerint Erdélybe 30 éven alul az egyedül való fiú köteles volt szolgálni. Katonáskodásom előtt szolgáltam a megyének 1847 óta mint tiszteletbeli aljegyző.'" A levél folytatásából kiviláglik, hogy a család szűkös anyagi helyzete miatt a pénz nélküli elbocsájtásban reménykedett: „Nem tudom ezek iránt miért kérdeztettem kimeglehet, hogy hivatalos utón ez le megy a Tanácshoz, s ha a Tanács feladásain! bizonyításaival erősíti megszabadulok. Kérem tehát jó Apámat, hogy nyilatkozásaimniaj egybehangzó Bizonyítványok kelljenek számomra, mert úgy bizonyosan meg fogok péi)£ nélkül szabadulni, különben pedig nem." ,7 Szigeti (Csehi) Sándor levelei. Magángyűjteményben (= SZIGETI) 3K BONAG.: Tábornokok, i. m. 310. 2<t ORBÁN BALÁZS: Torda város és környéke. Bp., 1889. 466. 40 Uo. - Itt szintén Kari Urbanról van szó. L. a 32. jegyzetet.
