Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Dobák András: „Azt hittük, hogy a győzelem urai leszünk, s íme lealáztatás szolgáivá lettünk” : a besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849–1851 / 157–193. o.
Dobák András: A besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849-1851 161 sziklákat, barlangokat. Ezekről részletesen és nagy élvezettel ír, pl. az adelsbergeni barlangról egy teljes oldalt ír. (I. m. 21.) Ugyanilyen részletességgel szól azokról a városokról, ahol megszállnak, illetve amit meglátogatott (Velence, i. m. 40-42.). Ezekben a városjellemzésekben nem csupán a műemlékekről ad kimerítő tájékoztatást, hanem röviden megemlíti mindazt, amit annak történelméről tud. A szerző élményeit, a meglátogatott városokat papírlapokra véste föl emlékeztetőül, hogy a későbbiekben, mikor ideje engedi, rendszerezze és átírja őket: „Délelőtt papir darabkára irt jegyzeteimet irtam rendes naplómba." (I. m. 35.) C) Kúthy Emil naplója 14 Kúthy Emil közvitéz naplója sajnos csak az általa írt napló első kötete, amely az 1848. szeptember és 1850 decembere közötti időszakot örökíti meg 105 oldalon át. 15 A napló címe: „Az Életidőm és tapasztalatom jegyzék könyve 1848-tól egész mostanáig", és a szerző bejegyzése szerint „írám Maximilián szigetében június hó 19-én 1850." Kúthy is valószínűleg az évek során kis cetlikre írta az eseményeket, amelyeket csak később, végleges állomáshelyén rendezett egységes naplóvá. így fordulhatott elő, hogy sok állomáshelyéről semmit sem közöl, csupán annak nevét. Kúthy a szabadságharc alatt hadnagyi rangot kapott. Dévánál kapitulált. Fogsága után orvosnövendék, majd gyakorló orvos lesz. Ez a napló is érzelemmel teli, igen gyakran szubjektív, de nem szélsőségesen az. Kúthy számára a világ — természetesen — két pólusúvá vált: a nemzet pusztító „fekete sárgák" és a, jó érzelműek", a „meleg keblű hazafiak" világára. Ez a fajta gondolkodásmód uralja a naplót, ez a rendszerezőelv, ami segít számára a világ dolgaihoz való viszonyulásban. Kúthy szinte már akkurátusan igyekszik leírni azokat a helyeket és embereket, ahol csak átvonult, illetve akikkel találkozott. A naplóban részletesen leírja besoroztatása elleni harcát és hosszú vándorlásának egyre unalmasabban ismétlődő eseményeit. Az osztrák hadseregre jellemző, hogy rendeltetési helyére, Pólába (Fiume és Trieszt között fekszik ezen olasz kisváros) csak június 4-én érkezik meg (február elején eskették fel). A lakosságról neki is igen vegyes képe van: néhol elhalmozzák csókkokkal és ajándékokkal, máshol viszont megköpködik. Megegyezik abbéli véleménye sorstársaival, hogy míg a muszkák emberségesen bántak velük, addig az osztrákok mint barmokat tartották fogva, mindaddig, míg fel nem eskették. Besorozottként viszont semmiféle negatív megkülönböztetésre nem panaszkodik. Amitől leginkább szenved, az a magány és a honvágy. Pénztelensége is nehezebbé tette életét. A napló végén Kúthy néhány levelét is közli. Egyikben testvérének tesz szemrehányást, hogy nem küld számára sem pénzt, sem támogató szavakat: „Hol vagytok ti testvérek, és barátok? Nem én: hanem ti hagytatok el engem (...) Két hónapja, hogy testvéremnek segélyért írtam, de óh! ő még mindég némán válaszol vissza,— úgy látom, hogy 14 KÚTHY EMIL: AZ Életidőm és tapasztalatom jegyzék könyve 1848-tól egész mostanáig. (= KÚTHY. Dobák Géza magángyűjteményében). 15 A naplót kivonatos formában H. M. közlésében négy részletben megjelentette a Zala című lap 1894-ben (18,20.,22.és23. sz.).
