Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Dobák András: „Azt hittük, hogy a győzelem urai leszünk, s íme lealáztatás szolgáivá lettünk” : a besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849–1851 / 157–193. o.
162 Közlemények kínos helyzetemben megvetve, még csak szavaival sem segít rajtam" (I. m. 97-98.) Testvérének igen rövid válasza így szól: „Kedves szerencsétlen (...) ne hidd el senkinek, de önmagáddal se hitesd el, hogy Józsi testvéred megfeledkezne rólad". (I. m. 100.) Miután innen igazi támaszt — sem lelkit, sem anyagit — nem kapott, így kedvesének [Józephának] ír, biztosítva őt szerelméről: „tíz hója, hogy soraimtól megfosztva valál, de ezen hosszú idők tanúji szerelmemnek, (...) enyi viszontagságok közepette is folyton szeretlek. (...) Hidj, Remélj és szeress." (I. m. 102.) Majd újra testvéréhez fordul: „Deczember 24-én. Isten! E nap szent! Ki az oka, hogy e szent napot ima helyett zugolódással töltöm el?!! (...) Kedves bátyám! Fél éve elmúlt már, hogy hozzád fordultam tulajdom pénzemből segélyért, de oh! nem hatottak kéréseim annak szívében: ki ezelőtt oly jó testvér és barát volt. (...) De van isten! ki érdem szerint jutalmat és büntetést oszt, büntet engem is eléggé, mert sorsüldözte pállyámat megváltoztatni még csak reményem sem mutatkozik. De üldözzön bár a sors, oly csapást ne mérhet rám, mely irántadi szeretetemet megingathatná." (I. m. 104-105.) A napló ezzel a keserű levéllel zárul, ami nemcsak a pillanatnyi elkeseredést, önostorozást, elhagyatottság és kitaszítottság érzését mutatja, hanem kifejezi írójának, a napló ezen részének uralkodó lelkiállapotát is. D) Világos után 16 Ez a nyomtatásban meg nem jelent kézirat nem napló, hanem visszaemlékezés. Visszaemlékezésként is torzó állapotban található a levéltárban, a nyolcadik oldal után hirtelen megszakad. így az írás csak besoroztatásról és az olaszországi táborhely felé történő gyaloglásokról tudósít. A szerző néha elveszik a részletekben, néhol viszont igen pontosan meséli el a besorozottak életének egy-egy mozzanatát (pl. a besoroztatás körülményeit, i. m. 2.). A mű bizonyos részletek tisztázásában segítségemre volt, de összességében kevéssé használható forrásnak bizonyult. E) Podmaniczky Frigyes Podmaniczky „Naplótöredékek"-ben megjelent visszaemlékezései besoroztatásáról az egyik legismertebb irodalom e témáról. Podmaniczky naplóját felhasználva írta meg a széles olvasóközönségnek szánt visszaemlékezését. Podmaniczky Frigyes báró (1824-1907) a késmárki jogakadémia elvégzése után Pest megye aljegyzője lesz. „Az utolsó rendi országgyűlésen a felsőház tagja, az első népképviseleti országgyűlésen a felsőház jegyzője." 1848 szeptemberétől önkéntesként harcol. 1849-ben alszázados. Világosnál rakja le a fegyvert. Besoroztatása után (1850) 1861-ben és 1867—1906-ig országgyűlési képviselő. 1889-ben a Szabadelvű Párt elnöke. 18 16 Világos után. Hadtörténelmi Levéltár. Tanulmánygyűjtemény, 1921. (= Világos után) 17 PODMANICZKY FRIGYES: Naplótöredékek 1824-1886. 2. köt. Bp., 1887.303-387. Ix BONA GÁBOR: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., 1988. 479. (A továbbiakban: BONA G.: Kossuth)
