Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Dobák András: „Azt hittük, hogy a győzelem urai leszünk, s íme lealáztatás szolgáivá lettünk” : a besorozott honvédek élete a cs. kir. hadseregben, 1849–1851 / 157–193. o.

160 Közlemények 2. A tanulmány forrásai A) Egy hátszegi kapituláns E befejezetlen napló sajnos igen kis időszakot ölel fel: az augusztus 19-i hátszegi kapitulációtól november 25-ig (Laibach). Az írás igen száraz és szűkszavú, de éppen ezért hiteles, hiszen nem kívánja a vele megtörtént eseményeket kiszínezni, szenvedéseit, életét „irodaimiasan" (és ezzel természetesen a megtörténteket meghamisítva) előtárni. A volt honvédtiszt a vele történteket mindenféle érzelmi átélés és értékelés nélkül írja le: „24-én írattunk össze, fegyvereink elvétettek 's mindenféle módon sanyargattunk, míg nem szeptember 5-én megvizsgáltattam és asszendíroztattam (besoroztattam). 7-én feleskedettek az Osztrák Császárnak. 16-án indultunk el gyalog" (I. m. I.)

12 Családjával (főként bátyjával) rendszeresen tartja levélben a kapcsolatot. Lillinek (aki valószínűleg a kedvese) kétszer ír. A lakosággal kapcsolatban inkább pozitív tapasztalatai voltak (csupán két összeütközése történt románokkal). Szabadidejét hol vendégeskedéssel, hol levélírással, hol francia nyelv tanulásával tölti, de átüt az íráson, hogy igen gyakran unja magát, nem tud mit kezdeni szabad óráival. Pénzügyi gondjai nincsenek, hiszen megengedheti magának, hogy fogadókban étkezzen, kétszer vásárolt magának élelmet, illetve egyéb dolgokat. Feletteseivel való kapcsolata változó: egyik tisztjével együtt mulat, a másiktól „sanyargattatik". A napló „rejtélye" - ami összefügghet a napló befejezésével is - e mondat: „írtam levelet haza melyben eltökélt szándékomat otthon tudtokra adtam." (I. m. 15.) Lehetséges, hogy elszökött a katonaságtól és ezért szakad meg a napló. B) Egy besorozott

13 E napló az előzőhöz viszonyítva sokkal nagyobb időtávot fog át, és így sokkal részletesebb és árnyaltabb képet kapunk a szerző mindennapjairól, gondolataiból. A naplóban, az első íráshoz képest sokkal több érzelmi megnyilvánulást, értékítéletet és megfogalmazott „túlélési stratégiát" találunk, például: „A városban szédelgő osztrák tisztek egy része minden alkalmat fel használt valami czivakodás meg kezdésére, de tudva czéljokat, halgattunk s tűrtünk, nehogy bajba keveredjünk a kajánok által." (I. m. 11.) A szerző jól beszél németül, hiszen egy szász férfi beszéde alapján németnek hitte és a császárt dicsérte neki. (1. m. 3.) Igen müveit: Schiller könyvét olvassa, olaszul tanul, ha lehetséges, színházba jár, hadtudományi munkákat tanulmányoz. Néhol lírikusán fejezi ki magát: „A nap elvonva éji fátyolát bibor szinbe festette a Mura sziklákba megtört habjait." (1. m. 14) Különösen nagy érdeklődéssel figyeli és keresi a természeti szépségeket. Mihelyt szabadideje engedi, megmássza a legközelebbi hegyet, felkeresi a közeli vízeséseket, MOL R 31 Visszaemlékezések, naplók. No. 1023. Egy hátszegi kapituláns naplója (= Egy hátszegi) Abban az esetben, ha egy forrásból egymás után többször idézek, zárójelben megadom az idézet oldalszámát. Egy besorozott naplója. Hadtörténelmi Levéltár, Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc iratai, 44/257. (= Egy besorozott)