Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Pap Gáborné: Úrbéres viszonyok Mária Terézia korában Szatmár megyében / 133–155. o.
138 Közlemények „egyedül az ő Felsége munkáját kell nekiek dolgozni, melyre erővel is hajtatnak és oly kevés fizetést adnak, hogy ha másnak dolgozni mehetnének, két annyit reméllenének." A kilencedet a megyében részint természetben, részint pénzben fizették vagy munkával váltották meg. A megye egyes vidékein behajtották a dézsmát, másutt, főleg az egykor az erdélyi fejedelmek által birtokolt jószágokon nem, vagy a földesúr aratási és egyéb napszámot szedett helyette. Voltak visszaélések a legelők elvételében és az irtásföldek használatában. Az úrbérrendezéssel szemben ellenállást nem tapasztalt a bizottság. Egyedül a nagykárolyi ún. Hajdúváros lakói tiltakoztak az összeírás ellen, mivel ők a földesúrnak szükség esetén katonai szolgálattal tartoztak, és kérték, hogy belső telküket, házhelyüket kuriális helynek tekintsék, a városon kívülieket pedig az allodium részének. A községek helyzetének igen nagy különbözőségei miatt Andrássy királyi biztos a négy osztályban 20-22-24-26 hold szántó kiszabását javasolta a helytartótanácsi úrbéri bizottságnak. A helytartótanácsi úrbéri bizottság 1773. május 26-i ülésén elfogadta az osztályba sorolás revíziójának tervét és július 17-i ülésén érdemben foglalkozott a helységek bevallásaival. 15 A terméketlen hegyvidék, az áradások okozta károk ellensúlyozására a bizottság szükségesnek tartotta a telki járandóság felemelését, hogy a jobbágyok nagyobb területen kis terméshozam ellenére is több árut termelhessenek. Megállapította, hogy a pénzügyi terhek viselésének könnyítése közérdek, különösen fontos pedig, hogy elejét vegyék a korábban gyakori elvándorlásnak a határmegyékben. Ezért a szomszédos, hasonló adottságú megyékkel összehangolva szántóból 26-28-30-32 holdat, rétből pedig 8-10-12 kaszás területet javasolt az egész telek számára. A klasszifikációt és a telki állományra vonatkozó javaslatot az uralkodó a bizottság álláspontjának megfelelően fogadta el. A vitás kérdésekkel kapcsolatban a bizottság 1774. április 14-i leiratában közölte az uralkodó döntéseit. 16 Eszerint azokat a pusztatelkeket, amelyeket a földesúr emberemlékezet (30 év) óta magánhasználatba vett, nála kell hagyni és adózásra bocsátani. A többi a jobbágyok használatába adandó vagy hasonló értékűvel pótlandó, ha időközben az uraság igénybe vette. A kilenced megváltásánál szabad választást kell biztosítani a helységeknek az adózás formáját illetően. A királynő állást foglalt az egyházi tized kérdésében is, bár ez nem tartozott az úrbéri reguláció körébe. Mivel az egyházmegyei püspökségek helyett a megye nagy részén — főleg a krasznaközi járásban — a földesúr szedte a dézsmát, elrendelte, hogy rögzítsék, milyen terményekből jár a tized, nehogy az a továbbiakban az eddiginél nagyobb terhet rójon a jobbágyokra. A királynő döntése szerint a nagykárolyi hajdúknak is részt kell vállalniuk a közterhek viselésében, mert a kuriális helyeken élő nem nemeseket is összeírták. De mivel így — a katonáskodást is figyelembe véve — az arányosnál nagyobb terhet szabnának ki rájuk, a nagykárolyi lakók a tőlük elvett és panaszolt 1400 pozsonyi mérő nagyságú földet háborítatlanul használhatják. MOL C 59. Tab. Urb. Com. Szatm. Nigrefalu összeírása. 15 Az úrbéri bizottság jelentése: 1773. május 26 és július 17. — MOL C 59. Acta urb. Comit. Szatmariensis. 16 MOL C 59. Acta urb. Com. Szatm. 1174.április 14.
