Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Pozsonyban és Sopronban / 77–98. o.

Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások Pozsonyban és Sopronban SÍ haláluk esetére utóörököst rendeljenek.

43 (A magas gyermekhalandóságot nap mint nap megtapasztaló középkori szülök ezt a lehetőséget a modern ember számára szinte alig felfogható hidegvérrel vették szinte kivétel nélkül számításba.) A végrendelkezök az esetek mintegy 70%-ában utaltak arra, hogy gyermekeik még nem érték el a nagykorúságot, ennél többet azonban az életkorukról általában nem lehet megtudni. Említést érdemel viszont, hogy az általános európai gyakorlatnak megfelelően sok gyermeket apjuk végrendelete örökösként nevezett meg, még mielőtt megszülettek volna. Egyes esetekben még az is bizonytalan volt, hogy a feleség gyermeket várt-e egyáltalán. Egy példát arra is találunk, hogy egy asszony, Augustin Mischulber felesége, Affra szándékosan gyermekszülés előtt fogalmazta meg végakaratát: „gyermekemre hagyom, akivel terhes vagyok, Preller nevű reczistorff-i (récényi) szőlőmet, tehermentesen", és néhány ingósága örököseként is a születendő gyermeket nevezte meg. A szülés valóban végzetesnek bizonyult az anya számára, mert hat és fél hónappal megírása után a végrendeletet bevezették a Protocollum Testamentorumba.

44 Ez az eset arra is figyelmeztet, hogy a középkori családokról beszélve nem feledkezhetünk el arról a sok árváról és mostohaként felnövő gyermekről, akik sohasem találkoztak szüleikkel. A teljesen elárvult gyermekek nevelésésére a végrendelet végrehajtóinak joga volt gyámot vagy gyámokat kijelölni. Ezek a városi tanács és a polgármester szigorú felügyelete alatt, évenkénti elszámolási kötelezettséggel viselték gondját a rájuk bízott gyermekeknek. A nevelés ellenőrzésén túl a tanács természetesen az árvák vagyonának kezelését is felügyelte, amely mint városi adóalap is számottevő volt. Ily módon keletkezett pl. Hans Haberleiter végrendelete nyomán a kijelölt gyám, Jacob Joachim soproni polgármester számadása a Haberleiter-árvák vagyonának kezeléséről, amely a soproni mindennapi élet és a szőlőművelés rendjének egyik legértékesebb forrása. A gyermektelenek gyakoribb végrendelkezését indokolta, hogy ahol hiányoztak az egyenesági leszármazottak, fontosabb volt előre rendezni a vagyon sorsát, míg élő gyermekek esetében a törvényes öröklés rendje biztonságot jelentett. Mégis azoknak a végrendelkezőknek, illetve házaspároknak a száma, akiknek egyetlen élő gyermekük sem volt megdöbbentően magas: 45%. Hogy ez az arány nemcsak a végrendelet mint forrás jellegéből következik, bizonyítja, hogy Kubinyi András a budai okleveles anyag családtörténeti-demográfiai vizsgálatánál ugyanezt az arányszámot tapasztalta.

46 A gyermekek kis száma egy-egy családon belül, úgy tűnik, általánosan jellemző volt a késő középkori Pozsonyban. A legtöbb házaspárnak csak 1-2 gyermeke volt az egyik házasfél halálakor, a magasabb gyermekszámok — ha egyáltalán előfordultak — általában újraházasodásból származtak. Bartholome Scharrach, a 15. század közepének egyik legjelentöseb kereskedője (ti453) négy alkalommal nősült, de csak negyedik házasságából született egy fia és egy lánya, az első három feleség végrendelete nem említett gyermekeket.

47 Mathes Meindel kereskedő nyolc gyermeke és Larencz Peck malomtulajdo4? Az utóörök lésről: TÁRKÁNY-SzÜCS E.: i. m. 753. kiemeli, hogy a Tripaititum szerint (1. rész 113-120. címek) csak 12 éven aluli gyermekek esetében lehetett utóörököst rendelni, a gyakorlatban azonban bármilyen korú örökös után előfordult. Ez lehetett a helyzet a pozsonyi végrendeleteknél is. 44 PT 134. 45 HÁZI J.: i. m. 11/4. 351-392., Vö.: MOLLAY KÁROLY. Soproni élet a 15. század második felében. A Haberleiter-család története. Soproni Szemle. 5. (1941) 109-126., 153-172. 46 KUBINYI, 1966.232-233. 47 PT 69v-70t\, a feleségek végrendeletei: PT 7v, 23r, 50r.