Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Pozsonyban és Sopronban / 77–98. o.

Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások Pozsonyban és Sopronban 85 Említést érdemel az a tény is, hogy a 17-18. századi végrendeletekkel ellentétben az örökhagyók ritkán tértek ki korábbi házasságaikra. Leginkább akkor emlékeztek meg erről, ha előző házastársuk végakaratából bizonyos pontokat még nem hajtottak végre vagy ha a gyermekek érdekei megkívánták. Augustin Mischulber felesége, Affra így fogalmazott: „Továbbá amit az én néhai előző férjem, Ott Swann hagyott meg nekem, hogy hajtsam végre, azt meghagyom, hogy teljesítsék be azokból a javakból, amiket férjemre, Augustinra hagyok".

37 Ez a gondolkodásmód rengeteg információtól megfoszt bennünket, még ha a mentalitástörténet szempontjából az is érdekes adalék, hogy a kor embere nem tartotta szükségesnek, hogy teljességre törekvőén beszámoljon életéről, hanem hagyta az elmúltakat feledésbe merülni, hacsak nem voltak gazdasági következményei. 2. Az előző generáció: adatok a szülőkről A végrendeletek igen ritkán tartalmaznak információt az örökhagyók még életben levő szüleiről. Pozsonyi és soproni forrásainknak egyaránt alig több mint 6%-a (54, illetve 19 végrendelet) hivatkozik rájuk, és az esetek többségében még ekkor is valószínű, hogy a szülők külön háztartásban éltek. Az ilyen említésekben rendszerint a nők ruhadarabokat hagytak anyjukra, míg a férfiak bort örökítettek apjukra. Ingatlanok (házak vagy szőlők) inkább olyankor kerültek a szülőkhöz, ha még nőtlen vagy hajadon gyermekeik, esetleg frissen házasodott leányaik visszaszármaztatták az örökséget szüleikre.

38 A viszonylag ritka hivatkozásokon belül kiemelkedik az anyjukat említő férfiak száma, akik között aránylag sokan nemesi származásúak voltak. Azt a kizárólagosságot azonban, amit Bécsújhelyen tapasztalni, hogy csak az anyák fordulnak elő és csak ingóságok örököseiként, a nyugat-magyarországi városokban nem láthatjuk. Néhány esetben a szülőkkel fenntartott kapcsolat eltartási szerződéshez hasonlított, amelyben ételt és a ház egy meghatározott részében szállást biztosítottak az idős szülőknek. Csak egy példa: „Úgy rendelkezem és azt kérem, hogy anyám a házban maradjon, oly módon, ahogyan most ott lakik." Ulrich soproni mészáros nagybátyjának étkeztetésével bízta meg feleségét.

39 Az sem volt szokatlan, hogy esetleges későbbi konfliktusok forrásaira hivatkoztak: „Továbbá meghagyom, hogy apámat, Andre-t fiammal, Wolfganggal együtt lássák el étellel és ruházattal élete végéig tisztességes módon hátrahagyott javaimból. Ha azonban ő türelmetlen lenne, és kibírhatatlan a türelmetlenség miatt, akkor örökjáradékot kell neki adni a végrendelet végrehajtóinak tanácsa szerint". Hans Hawser varga arról írt, hogy ha a fia nagykorúvá válva anyjával szemtelenül és méltánytalanul viselkedne, a végrendelet végrehajtói védjék meg az asszonyt. Az idézett példák azt mu17 PT 134. ,K Pl. Pozsonyban Katharina, Zistlerin lánya, 1464. (PT U7v). Barbara, Wolfgang Wurmer lánya, 1467 (PT 132v), Wolfgang, Kuntz Peck fia. 1481 (PT 187r), Sopronban Anna, Thoman Fleischackerin (HÁZI J.: i. m. H/l. 112-113.), Katherina, Blasi Werfenringin (HÁZ1.I.: i. m. H/2. 13-14). Sopronban hajadon lánytól nem maradt fenn végrendelet. y) Jeronime Wanusch végrendelete, 1480 (PT 181v-182r). L. még Gothart Hertel, 1466 (PT 12Ív) és Simon Vaszieher, 1464/68 (PT 144r) testamentumát. A soproni példa: HÁZI J.: i. m. H/1. 134. 40 Hans Rechnitzer kereskedő végrendelete, 1467 (PT 135.), ill. Hans Hawser varga végrendelete, 1512 (PT 345r-346r). Hasonló rendelkezés olvasható még Hans Strobmer testamentumában (1481, PT 189v), ahol