Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Pozsonyban és Sopronban / 77–98. o.

80 Tanulmányok rülményeinek bonyolultsága határozza meg." Ha valaki csak egyszer házasodott, és eb­ből a házasságából születtek gyermekei, elég volt úgy rendelkezni, hogy mindent házas­társára, illetve leszármazottaira hagy. Ellenben ha az illetőnek egymást követő házassága­iból maradtak hátra gyermekei, és még mostohagyermekei is voltak, a vagyont alaposan és körültekintően kellett megosztani. Mindenesetre a jogi kikötések miatt legalább a nukleáris család tagjait, illetve a családi állapotot és a gyermekek létezésének tényét fel kellett tüntetni. Az egyéb családtagokra vonatkozóan pedig — a szükségből erényt csi­nálva — azt állapíthatjuk meg, hogy gyakran önkényesnek tűnő megemlítésük az örök­hagyó rangsorolásának, személyes választásának köszönhető, így a végrendeletek ahhoz is szolgáltatnak adalékot, hogy milyen volt a késő középkori városlakók családjukról al­kotott szubjektív képe. Felvetődhet az a kifogás, hogy a végrendelet megszövegezése és a halál időpontja között komoly időbeli eltérés lehet, és ezért a testamentumok nem a teljes életpályát te­kintik át, nem említenek később született gyermekeket, későbbi házasságokat. A pozso­nyi forrásoknál azonban ezt az esetek többségében biztosan ki tudjuk zárni, mivel a Protocollum Testamentorumbm a legtöbb jegyző nemcsak a végrendelet eredeti keltezé­sét {dátum) másolta be a főkönyvbe, hanem a bejegyzés időpontját {actum des Einschrei­beri) is rögzítette, és a két időpont között általában csak néhány hét vagy hónap különb­ség van. Nagyobb eltérés akkor lehetett, ha zarándokút vagy hadba vonulás előtt született a végrendelet (ez a teljes anyagból alig tucatnyi esetet érint) vagy (főleg a korai testamen­tumoknál, a 15. század első harmadában) a leszármazottak csak jóval az örökhagyó halá­la után vitték el bemutatni a végrendeletet a városi hatóságoknak — ekkor azonban nem a végrendelkezés és a halál, hanem a végrendelkezés és a hivatalos jóváhagyás között volt időkülönbség. Az esetleges korábbi végrendeleteket az újabbak készítésekor, mint­egy az érvénytelenítés megerősítésére meg is semmisítették, és erről a tényről az újabb végakarat szövegében néha meg is emlékeztek. II. A család és a családtagok 1. A házasság és a házastársak A szabad, azaz a földesúr beleszólásától mentes párválasztás joga ugyanolyan sarka­latos eleme volt a városi kiváltságoknak, mint a szabad végrendelkezésé. A két kiváltság abban is közös volt, hogy nem az egyéni érzelmi szükségletek kielégítésére születtek, ha­nem a városok gazdasági és társadalmi érdekeit szolgálták azzal, hogy vagyont vonzottak a közösségbe, és lehetővé tették annak megtartását és felhalmozását. 13 A végrendeletek tükrében ellenőrizni tudjuk, hogy ezek a városi jogszabályokban lefektetett elvek hogyan érvényesültek a gyakorlatban. 12 HORVÁTH JÓZSEF: Egy végrendeletkutató tapasztalataiból. Vera (nem csak) a városban. Rendi társadalom­polgári társadalom: Supplementum. Szerk.: Á. VARGA LÁSZLÓ. Bp., 1995. 433-444., itt: 439. 13 Összefoglalóan 1. HERLIHY, DAViD: Medieval Households. Cambridge (Mass.V-London, 1985., különösen 112-130. (Domestic roles and family sentiments). A városi jellegzetességekről 1. még:UiTZ, ERIKA: Die Frau in dermittelalterlichen Stadt. Freiburg, 1992.25-26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom