Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Pozsonyban és Sopronban / 77–98. o.

Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások Pozsonyban és Sopronban 79 Pozsony lakosságát a 15. században mintegy 4800-5100 főre becsülhetjük, ezzel eu­rópai szinten a kisebb középvárosok közé számíthatjuk, bár egy pártatlannak tekinthető 14. századi svájci epikus költemény a kontinens 72 legjelentősebb városa közé sorolja. Magyarországon belül viszont a század első felében Buda és Kassa után a harmadik leg­fontosabb város volt. Sopron népessége mintegy 3000-3200 főre becsülhető. 9 A feldolgozott több mint egy évszázad mintegy három generáció életét öleli fel. A felnőtt népesség 60%-os részarányával számolva (a kb. 5000 lakosból 3000 lehetett a felnőtt) a feljegyzett 844 testamentum a lakosság mintegy 9,4%-ától származik. Sopron­ban a mohácsi csatát megelőző generációra számolva 6,9%-os eredményt kapunk. Ez természetesen az összes városlakóknak csak kisebb részét jelenti, de mégsem jelentékte­len arány, ha meggondoljuk, hogy az újkori európai városokban sem magasabb a végren­delkezők aránya, és hogy ez a százalékérték nem áll távol a statisztikai mintavétel küszö­bétől sem. Nem szabad persze figyelmen kívül hagyni, hogy a minta vagyonosság és tár­sadalmi helyzet szempontjából nem egyenletesen oszlik meg: a városi társadalom művel­tebb és mobilisabb elemei (kereskedők, a „világi értelmiség" képviselői, pl. a jegyzők, valamint a kézművesek és mindezek nőrokonai) jóval nagyobb arányban vannak jelen a végrendelkezők között, mint a lakosság többségét kitevő szőlőbirtokos polgárok, a társa­dalom perifériáján élőkről nem is beszélve. A testamentumot tevők köre azonban még­sem szűkült le az elitre: a városi tanács tagjainak, illetve a valamilyen közigazgatási funkciót betöltő tisztviselőknek az aránya alig haladja meg a 20%-ot. 10 A vagyoni meg­oszlásról soproni adataink alapján alkothatunk képet — a mennyiségi különbségek elle­nére a két város gazdasága és társadalma jól összevethető egymással. Itt az adójegyzékek nagyobb arányban maradtak fenn, így a befizetett adóösszegek alapján meghatározhatjuk az egyes végrendelkezők vagyonosságát. Az összesített adatok szerint a végrendelkezők 17,2 százaléka fizetett átlag alatti adót, 41,2%-uk az átlag és annak háromszorosa között adózott, az ennél magasabb összeget fizetők aránya 41,6% volt. Eszerint a végrendelke­zők köre nem tolódott el olyan mértékben a város legvagyonosabb polgárai felé, hogy az eleve értelmetlenné tenné az általánosítást. 11 Az egyes végrendeletek között természetesen óriási különbség lehet abban, hogy mennyire értékelhetők demográfiai szempontból. Átlalánosságban teljesen egyetérthe­tünk Horváth József következtetésével, amit a győri kora újkori testamentumok vizsgála­ta alapján vont le: „a testamentumok részletességét [...] leginkább a testáló családi kö­8 FÜGEDI ERIK: A középkori Magyarország történeti demográfiája. Bp., 1992. (A KSH Népességtudományi Kutató Intézetének Történeti Demográfiai Füzetei, 10.) (a továbbiakban:FÜGEDI, 1992) 49-50. és SZŰCS JENŐ: Városok és kézművesség a 15. századi Magyarországon. Bp., 1955. 43—44. 9 A legutóbbi áttekintés: STOOB, HEINZ: Pressburg und das Stádtewesen im europaischen Südosten vor der Türkenzeit. Westmitteleuropa-Ostmitteleuropa. Festschrift für Ferdinánd Seibt zum 65. Geburtstag. München, 1992. 319-330. Az idézett svájci forrás: MOLLAY KÁROLY: XIV. századi német vélemény a magyar parasztról és a magyarországi nemesekről. Ethnographia, 68. (1957) 356-357. Sopronra: GRANASZTÓI GYÖRGY: Becslés Sopron XV-XVII. századi lélekszámára. Történelmi Szemle, 13. (1970) 275-325. (a továbbiakban: GRANASZTÓI, 1970.), itt: 315. L. még: SZENDE KATALIN: Sopron és Pozsony kapcsolatai a késő-középkorban. Soproni Szemle, 46. (1992) 168-179. 10 BAUR, P.: i. m. 116. szerint Konstanzban a végrendelkezők 70-80%-a élete során tagja volt a tanácsnak. 11 SZENDE KATALIN: A soproni polgárság anyagi kultúrája a késő-középkorban. Aetas, 1990. 3. sz. 69-123. (a továbbiakban: SZENDE, 1990), különösen 70-72.

Next

/
Oldalképek
Tartalom