Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IN MEMORIAM - Bán Péter: Soós Imre (1910–1997) / 293–294. o.

In memóriám 293 Ilyen széles körű felkészültség és tevékenység ismeretében teljesen indokoltnak tekinthető, hogy elérte a nem egyházi személy számára legmagasabb rangot: a Vatikáni Titkos Levéltár levéltárosa lett. 70. életévét betöltve nyugdíjba vonult, de tudományos tevékenységével nem hagyott fel. Igen alapos, minden részletre kiterjedő figyelemmel fordult a mai Accademia d'Ungheria elödintézményényeinek története felé. Több évi kutatómunkájában a Magyar Országos Levéltár is segítségére volt főleg az általa igényelt iratok fénymásolatainak megküldésével. Immár olaszul fogalmazott tanulmányát sikerült befejeznie. Hirtelen halála október 8-án következett be. Borsa Iván Nyomtatásban 1994-ig megjelent munkáinak jegyzéke a Magyar Egyzháztörténeti Vázlatok — Regnum 1994. évi kötetében látott napvilágot. Ezt egészíti ki az alábbi négy tétel: 87. Nuove lettere della corrispondenza tra Giuseppe Mazzini e Giuditta Sidoli. Rassegna Storica del Risorgimento, 82. (1995) pp. 307-360. 88. Gerevich Tibor a római Magyar Történeti Intézet működéséről, 1924-1926. Essays in Church History in Hungary, 1996. pp. 333-350. 89. Vilmos Fraknói e i „Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia". Rivista di Studi Ungheresi, 10. (1996) pp. 45-59. 90. La fondazione dell'Accademia d'Ungheria in Roma e dell'lnstituto Storico Fraknói, 1. (1997) pp. 85-99. Soós Imre (1910-1997) A levéltárak nem tartoznak az életnek nap mint nap pátosszal telített színterei közé, és a levéltárnokokról sem szokás dicsőitő ódákat vagy siratóénekeket költeni. Soós Imre — Imre bácsi, ahogy az én generációmhoz tartozók és a nálunk fiatalabbak emlegetik, nemcsak a Heves megyei, de minden magyarországi levéltárban — úgy hiszem: nem szeretné, ha mély tartalmakkal telített életéről túlzóan patetikus hangnemben emlékeznénk meg. Ö e világon élve, a földön járt, de szelleme, lelkének erejével fegyelemben tartott gondolatai és e gondolkodásnak igen nagy akaraterővel megvalósított hozadékai magasan a talajszint fölött álltak. Pedig a külvilágnak ez a talaja olykor nagyon rideg volt, és az ott és akkor rajta élőnek földcsuszamlásokat is meg kellett élnie. — A kolozsvári egyetem elvégzése után az akkor fiatalember Imre bácsi épphogy eljött Sopronból Egerbe vármegyei fölevéltárnoknak, amikor Magyarország is belekavarodott a II. világháború viharába. Nemsokára már igazán érett fejjel kényszerült átvészelni — az általa bizonyára nem szerencsésnek érzett — ún. fordulat évét. De sem akkor, sem egyetlen későbbi irányváltozáskor nem cserélt színt. Tudtommal nem volt sem barna, sem zöld, sem vörös, sem fehér. Látszólag szürke volt. — De csak látszólag. Imre bácsi egészen biztosan érezte, sejtette, hogy a politikum — ha pusztán önmagáért való — csak a felszín, csak efemeritás akár az örökkévalósághoz, akár a két és félezer éves latin írásbeliséghez vagy akár az ö