Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IN MEMORIAM - Borsa Iván: Pásztor Lajos (1913–1997) / 292–293. o.

292 I fí memóriám Pásztor Lajos (1913-1997) A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán történelem­latin szakos hallgató volt, tagja az Eötvös Collegiumnak. 1936-ban mindkét szakjából szakvizsgát tett és római ösztöndíjat kapott egyháztörténeti kutatásokra. Rómából két év múlva tért haza, elvégezte az ötödik évet. 1939-ben tanári oklevelet, 1940-ben egyetemi diplomát szerzett. A Fáy utcai gimnáziumban tanított, s ezzel párhuzamosan a Nemzeti Múzeum tanácsa 1941 januárjában mint főiskolai képesítésű gyakornokot osztotta be az Országos Levéltárba, ahol 1942-től mint beosztott gimnáziumi tanár teljesített közszolgá­latot. (Az Állástalan Diplomások Országos Bizottságának megszűntével néhányan ilyen módon kerülhettek hosszabb-rövidebb időre közgyűjteményekhez.) A kétéves római ösztöndíjasság alatt szerzett komoly nyelvtudása, római helyismere­te, tartózkodó modora és kiemelkedő szorgalma segítette ahhoz, hogy 1946. november 4­én ismét Rómába érkezhetett mint az újjáéledő római magyar intézet, az Accademia d'Ungheria miniszter által kinevezett titkára. Ezt a feladatkört, amelynek ellátása mellett folytathatta kutatását az Archivo Segreto Vaticano-ban, nem sokáig láthatta el, mert 1948 végén másokkal együtt egyértelműen politikai okokból eltávolították a római intézetből. Az állástalanná, majd hontalanná vált Pásztor Lajosnak, aki évek múltával olasz ál­lampolgárságot kapott, a Vatikáni Titkos Levéltár nyújtott segítséget. XII. Pius pápa 1950 márciusában kinevezte a Levéltár állományába. Némileg ismerve a vatikáni levél­tárban hagyományosan szívélyes levéltáros-kutató kapcsolatot, és tudva azt, hogy a levél­tárosok jelentős része meg tudja ítélni, hogy melyik kutatóból lehetne jó levéltáros, meg merem kockáztatni, hogy Pásztor esetében a vatikáni illetékeseket legalább annyira ve­zette a jó utánpótlás megszervezése, mint a nehéz helyzetbe került kollégán való segítés gondolata. Nem egyházi személy létére ő lett a Szentszék első magyar alkalmazottja. Pásztor Lajos, aki mint kutató sokat dolgozott a vatikáni levéltár kutatótermében, ki­nevezésével kibontakozhatott mint levéltáros. Sok időt töltött a raktárakban, hogy átte­kintése legyen nemcsak a nagyobb, rendszeresen kutatott levéltári fondokról, hanem a ki­sebb, kevésbé ismertekről is. Bár doktori disszertációja Mohács előtti magyar téma volt, mint vatikáni levéltáros az újkori fondok megismerését, majd ismertetését tartotta fontos­nak. Számos guida-ja jelent meg, amelyek közül kiemelkedik a Guida delle Fonti deli 'Africa a sud del Sahara negli Archivi della Santa Sede e negli Archivi Ecclesiastici d'Itália (Zug, 1983) című kötet, amely olyan plasztikus képet ad nemcsak a vatikáni, ha­nem az itáliai egyházi levéltárakról is, hogy a Mohács utáni korszak külföldi kutatói, így a Hungarica-feltárók is ebből kaphatnak tájékoztatást egyébként alig ismert vatikáni le­véltári fondokról. Pásztor Lajos működése nem korlátozódott a Vatikáni Levéltárra. 1968-tól ő lett a pápai (Gregoriana) egyetem egyháztörténeti karán zPápai Kúria története és a Levéltár­tan elnevezésű tanszékek vezetője, de ugyanebben a témakörben adott elő a Vatikáni Titkos Levéltár mellett működő Scuola Vaticana di Paleográfia, Diplomatica e Archivistica elnevezésű, felsőfokú jellegű intézetben is. Az előbbiben a Vatikáni Levél­tárban kutatni szándékozók tájékoztatását, utóbbiban a Levéltár belső munkájában részt venni szándékozók képzését helyezte előtérbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom