Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban. Zalaegerszeg, 1996. / 271–275. o.

274 Irodalom Az 1843/44. évi országgyűlés utáni években Batthyányi egyaránt ott találjuk a társadalmi, politikai, gazdasági átalakulást célzó egyesületek élén, gyakran azok legfőbb részvényesei között (így pl. Iparegyesületben, amatör közgazdaként a szélhámosságba torkollott Magyar Kereskedelmi Társaságban, a gazdasági sikert hozó Pesti Cukorfinomító Gyáregyesületben), de ugyanakkor a legismertebb Országos Védegylet munkájában nem vett részt, azt fölöttébb elkötelezetten felesége pártolta. Bizonyos, hogy mindez népszerűségét növelte, társadalmi bázisát gyarapította. Elsősorban szervező, pragmatikus politikusként meghatározó szerepe volt az ellenzéki egység és pártszerüség kialakításában. Már 1845 novemberétől gr. Teleki Lászlóval, illetve Kossuthtal, Szentkirályival, Bezerédjvel a liberális ellenzék országos összefogására tett kísérletet. Az összehangolt politizálás és sajtópolitika híveként lépett fel a br. Eötvös József szerkesztette centralista Pesti Hírlap és annak a vármegyei nemességet sújtó kritikája ellen, mely fellépése korai, ellenzéken belüli szakadást akadályozott meg. Az 1846. évi vérbe fojtott lengyel nemzeti felkelés sorsa politikai eszmerendszerét egy eddig kevés figyelemre méltatott korproblémával bővítette. Ez az örökváltság kérdésköre volt. Az évben rendszeresen megjelent az ellenzék központi összejövetelein, és a konzervatív párt novemberi megalakulását követően politikai szerepvállalása még erőteljesebbé vált. Részt vett a heterogénebb Nemzeti Kör és a radikálisabb Pesti Kör egyesítési tárgyalásaiban, az Ellenzéki Kör létrehozásában, miképpen hasonlóan operatív személyiségként „bábáskodott" az egységes ellenzéki program, az Ellenzéki Nyilatkozat megalkotásában. (Kossuth Lajos kísérőjeként maga küldte gr. Teleki Lászlót Kehidára, valószínűsíthetően kontrollálás céljából, az általa mindig is tisztelt Deákhoz.) Az utolsó rendi országgyűlés kapcsán Batthyány teljességgel aktivizálta magát, személyes tekintélyét, szervezőkészségét és vagyonát is latba vetette Vas, Fejér, de elsősorban Pest megye országgyűlési követválasztásaiban. A diétái beszédei egyszerre jelzik politikai nézeteinek folytonosságát, szilárdságát, ugyanakkor a korábbi nézetek radikalizálódását, illetve az eszmerendszer bővülését is. Pl. a folyamatosságot jelzi a felirati vitában a birodalom alkotmányos szerkezeti átalakítása vagy a sajtószabadság melletti érvelése, a tartalmi módosulást példázza a horvátok nyelvhasználatában tett állásfoglalása, mely esetben saját párthíveit is felháborítva, Lonovics csanádi püspök finom fogalmazását „kiélezve", mint horvátországi földesúr javasolta: mondassék ki a nemzeti nyelv használata a bel igazgatásban. Az eszmerendszer bővülését az örökváltság kérdésére fordított figyelme mutatja — amelynél a teljes kárpótlást kivitelezhetetlennek tartva radikálisan részleges, méltányos kárpótlást javasolt. A politikai polarizáltság és a kormányzat megosztó törekvései hatására e rendi országgyűlésen felerősödtek a főrendi ellenzék vezetéséért vívott küzdelmek (pl. br. Wenckheim Bélával), de ezek sem ingatták meg Batthyány Lajos pozícióját. A kortársakat is meglepő márciusi fordulat utáni politikai, kormányzati szerepe szerves folytatása volt korábbi tevékenységének. Molnár András Batthyány Lajosról készített, a reformkori működést tárgyul vevő politikai életrajza nagy erudícióra épülő, kiterjedt levéltári forrásbázison nyugvó, jó stílusban megírt munka, amelynek kutatási előmunkálataival 1992-től folyamatosan találkozhatott az érdeklődő több országos (Levéltári Közlemények, Levéltári Szemle) és helyi szakfolyóirat (Soproni Szemle. Vasi Szemle, Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények) hasábjain. A kötet Batthyány kevéssé ismert pragmatikus politikai tevékenységén kívül szélesebb összefüggésben kitűnően rámutat az összetett reformkori politikai