Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Rácz György: Engel Pál: A temesvári és moldvai szandzsák törökkori települései (1554–1579). – A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban / 257–263. o.

258 Irodalom tárolt vidéknek csak a temesvári szandzsákhoz tartozó körzetét dolgozza fel. A szerző meghatározása szerint munkája forrásközlés, amely nyersanyagot kíván szolgáltatni az egész késő középkori Temesköz majdan a teljes levéltári anyag birtokában elkészítendő részletes térképéhez. Olyan tágabb tájegység egy részének történeti földrajzába enged betekintést, amely a 15. századtól kezdve szervezetileg is összetartozott: 1395 óta általában a temesi ispán állt az említett megyék élén, aki 1479-től a „Magyarország alsó részeinek főkapitánya" címet viselte különleges katonai hatáskörrel. De mi indokolta a források helyneveinek külön kötetben való megjelentetését? A terület különösen sokat szenvedett, eleinte (a 14. század második felétől) a török betörésektől, majd a folyamatos háborúktól, az 1552. évi hadjárattól kezdve a tizenötéves háborún át az 1718. évi felszabadításig. A visszahódított területet a császári kormány egy darabig a birodalom önálló részeként igazgatta Temesi Bánság néven, és csak 1779-ben csatolta vissza Magyarországhoz. 1920 óta részben Romániához, részben Szerbiához tartozik. Már ezek a száraz tények is arra világítanak rá, hogy településtörténeti szempontból zavaros területtel állunk szemben. A térségre vonatkozó adataink nagy időbeli különbségekkel maradtak ránk. Az igen értékes 14. századi pápai tizedjegyzékeken kívül a középkori családi levéltárakból megmaradt oklevelek a 15. század közepéig viszonylag gazdag anyagot nyújtanak a Temesköz történetéhez. Az 1450 utáni levéltári anyag feltűnő szegénysége — Engel szerint — a megnövekedett török aktivitással magyarázható. A délvidéki birtokosok egy része a Zsigmond utáni török veszély növekedésekor valószínűleg biztonságosabb vidékre szállíttatta okleveleit, amelyek elsősorban a korai időszakra vonatkoznak. Ennek „köszönhető, hogy eltérően más vidékektől, a Temesközben jóval nagyobb számban maradtak fenn iratok a középkor korábbi szakaszából, mint a végéről." (7.) Forrásaink ezt követően csak a török idők után, a 18. századtól válnak gyakoribbá, a császári közigazgatás által készíttetett térképek birtokában rekonstruálható a régió településhálózata. A térség azonban már korántsem ugyanaz, mint a középkorban. A pusztulás nemcsak a táj arculatán okozott mélyreható sebeket, hanem a lakosság kicserélődését is jelentette. „A Szerémséget leszámítva a királyságnak ez a területe volt legsúlyosabban érintve a szüntelen dúlásoktól. Lassanként elenyésztek a falvak, nemsokára már egyes mezővárosok is, lakosságuk vagy kipusztult, vagy elvándorolt az ország nyugodtabb részeibe. A rohamosan fogyó magyarság helyébe az idők folyamán szerbek költöztek az Al-Dunán túlról, így a táj etnikuma apránként kicserélődött. A beköltözők többnyire megtartották a magyar helyneveket a maguk nyelvére formálva, de a puszták nagyobb részét lakatlanul hagyták." (6.) A régió településeiről a közbeeső (15. század második fele-17. század) időszakban kizárólag a török adóösszeírásokból nyerhetünk valaminő képet. Az oszmán források ugyanakkor számtalan problémát is felvetnek, tovább bonyolítják a települések azonosítását. Az eredetileg magyar helyneveket a több évtizedes szerb és román ajkú „használat" után török nyelven rögzítették. Számos esetben az így megismert településnévnek nincs folytatása a 18. században, ugyanakkor a középkori megfelelőit sem lehet egyértelműen megállapítani. Melyik virágzó középkori település pusztásodott el végleg úgy, hogy a neve még földrajzi névként sem marad fenn? Melyik virágzó középkori település adta át a nevét pusztulása után esetleg a határában megtelepült újabb közösségnek? Melyik település volt folyamatosan lakott, de ugyanakkor más néven? Ezekkel és ehhez hasonló kérdésekkel kellett a feldolgozónak munkája során szembe néznie. Ezért választotta az adattár szócikkeinek összeállításakor Engel Pál azt a megoldást, hogy a törökkori állapotokat