Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Rácz György: Engel Pál: A temesvári és moldvai szandzsák törökkori települései (1554–1579). – A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban / 257–263. o.

Irodalom 259 rögzíti. A helységnevek meghatározásánál azt próbálta rekonstruálni, hogy azok „hogyan hangzottak a bennszülött lakosság nyelvén." (16.) A helynevek azonosításához a legértékesebb forrásai a 18. századi térképek voltak, ugynakkor a lokalizáláshoz nélkülözhetetlen volt a középkori településhálózat ismerete, Engel több évtizede gyülö „kéziratos" későközépkori helységnévtárának adatbázisa. (Ezért is vállalkozott nem oszmánistaként a defterek elemzésére.) A lokalizálással egyidejűleg kiderült az is, hogy a településnek van-e középkori megfelelője vagy nincs. A sikeres rejtvényfejtés sok új és értékes eredményt hozott. Nézzünk ebből egyet. A középkori Cseri mezőváros és kastély egy terjedelmes uradalom központja volt, amelyet a Kórógyiak Zsigmond 1387. évi adománya után építettek ki. Híressé vált obszerváns ferences kolostora. A város lokalizálása azonban — az újkorban ugyanis az ilyen nevű helység eltűnik a szemünk elől — ezidáig problémás volt, annyit lehetett tudni, hogy határos volt Rékassal dél-délnyugat felé (CSÁNKI DEZSŐ: Magyarország történelmi földrajza a hunyadiak korában. II. köt. Bp., 1894. 11.). Ugyanakkor a defterekben adatolt Cserin nevű falu egy náhije székhelye volt, és Cseri uradalmának egykori tartozékai ebben a kerületben fedezhetők fel. „Közülük azok, amelyek térképre helyezhetők, a defterben nem említett és csak 1700 tájától adatolt Sacosu Turscesc (Törökszákos) helységet fogják közre, úgyhogy maga Cseri elég biztosan ezzel vehető azonosnak." (14.) Egy híres település, amelynek kontinuitása — névmódosulással, illetőleg névcserével, de — kimutatható, és immáron térképen pontosan helyhez is köthető. A defterek összesen több mint 1100 városra, falura és pusztára szolgáltatnak adatot, ezekből a szerző a Bevezetőben külön is kiemeli azokat a középkori mezővárosokat, uradalmi központokat és egyházas helyeket, amelyeket eddig nem vagy csak bizonytalanul azonosítottak, a falvak közül pedig azokat, amelyek ma is léteznek és van középkori előzményük. A 49 kiemelt, újonnan azonosított település száma is jelzi a lexikon eléggé nem méltányolható tudományos értékét. A kötet összeállításának igazi jelentőségét kifejtő és új eredményeire rávilágító Bevezető utolsó része „Útmutató az adattár használatához". Megtudjuk, hogy milyen adatokból áll egy-egy szócikk. „Az adattár vastag betűs címszavakból és utalókból áll. A címszavak a defterben előforduló helynevek. Ha egy helységnek két, esetleg három török kori neve volt, akkor ezek közül az egyik lett a címszó, a többiről utaló készült. Hasonlóképpen utalók találhatók a helységek középkori magyar nevéről (Csánki Dezső munkáját alapul véve), valamint mai hivatalos (román vagy szerb) nevéről." (15.) A név után adatokat kapunk a település defterekben elfoglalt pontos helyéről, minősítéséről, lakott hely esetében megkapjuk az egyes adóegységek számát az egyes defterek szerint. Új bekezdésben találhatók a defter megfelelő lapszámával a török nevek latin betűs átírásai. A rövidségre törekedve a szerző a három deftert ABC betűkkel és évszámokkal jelöli. Ezek után jönnek azok a defterbeli topográfiai adatok, amelyekből a település fekvésére lehet következtetni. Az ezt követő elem csak akkor került be az adattárba, ha sikerült megtalálni a helység középkori megfelelőjét. Az utolsó rovat a helység térképekkel történt lokalizálása. A lexikont táblázat követi, amelyben a települések nem betűrendben, hanem a defterek eredeti sorrendjében (náhijék szerint) következnek. Elsősorban azok számára készült, akik az adattárat az alapjául szolgáló forrással kívánják egybevetni. A Blazovich László által szerkesztett lexikon az Engel Pál által feldolgozott területtől közvetlenül északra fekvő vidék településeit veszi számba a helytörténeti lexikonok klasszikus szabályai szerint. A földrajzi közelség mellett közös vonása a két kötetnek,