Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - IRODALOM - Rácz György: Engel Pál: A temesvári és moldvai szandzsák törökkori települései (1554–1579). – A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban / 257–263. o.

irodalom 257 ENGEL PÁL A TEMESVÁRI ÉS MOLDOVAI SZANDZSÁK TÖRÖKKORI TELEPÜLÉSEI (1554-1579) Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 1996. 187 p. (Dél-Alföldi Évszázadok, 8.) A KÖRÖS-TISZA-MAROS-KÖZ TELEPÜLÉSEI A KÖZÉPKORBAN Szerkesztette: Blazovich László Csongrád Megyei Levéltár, Szeged, 1996. 353 p. (Dél-Alföldi Évszázadok, 9.) Két új kötettel gazdagodott a Csongrád Megyei Levéltár által 1985-ben útjára indított sorozat, a Dél-Alföldi Évszázadok, és egyben a magyarországi településtörténeti kutatás két „alapkönyvet" kapott. Mindkét munka „lexikon"-ként határozta meg önmagát, és tematikájuk területi szempontból szerencsésen kiegészíti egymást. A történeti földrajzi irodalomnak ugyanakkor két különböző műfajába tartoznak. Engel Pál kötete lényegében egy topográfiai szempontú, mintaszerűen elvégzett forráselemzés végeredménye: a történeti földrajz szempontjából különösen fontos, bizonyos közigazgatási egységre vonatkozó forráscsoport, az adóösszeírások alapján összeállított, helységneveket tartalmazó adattár. A Blazovich László által szerkesztett kötet szintén településeket felsorakoztató adattár, de ez a munka a tudomány mai állása szerinti legfrissebb információkat gyűjti egybe egyegy település történetére vonatkozóan. Történeti földrajzi irodalmunkban mindkettőnek megvannak a maga előzményei (pl. Ortvay Tivadarnak a 14. század eleji pápai tizedjegyzékek alapján készített egyházi földleírása 189l-l892-ből, illetőleg a napjainkban készülő-megjelenő megyei helytörténeti lexikon-sorozat, amelynek Veszprém és Zala megyét érintő kötetei már napvilágot láttak), de mindkettő túl is lép elődein, mind tematikai, mind módszertani szempontból. Engel Pál lexikona három 16. századi török adóösszeírást, az 1554 és 1579 közötti időből származó ún. tahrir deftereket veszi alapul. Ezek a temesvári vilajetbe tartozó temesvári és ennek a területéből 1554 és 1569 között Módava város központtal kihasított moldovai szandzsák területén levő települések népeitől behajtható kincstári jövedelmek számbavételének céljából készültek. Az összeírások kerületenként (náhijék szerint), azon belül helységenként foglalták jegyzékbe az összes adófizető nevét és családi állapotát, az adóköteles „háne"-k számát és a tőlük fejenként, illetve a helység egészétől különböző címen beszedhető jövedelmek összegét. A temesvári vilajetben a font jelölt időszakból 11 defter maradt fenn. Ezekből Káldy-Nagy Gyula a két gyulait közzétette, a többi ezidáig ismeretlen tartalmú. Bár Halasi Kun Tibor az 1579. évi temesvárit több tanulmányban topográfiai szempontból már elemezte, éppen az ő téves azonosításai sarkallták Engelt — mint a Bevezetőben elmondja — az oszmán forrás helyneveinek azonosítására. A feldolgozott defterek lényegében a szó szoros értelmében vett Temesköz (a Temes és a Duna által bezárt terület, kivéve Lúgos és Karánsebes környékével) és a Béga felső és középső folyásának vidékére (észak felé Aradnál a Marosig kiterjeszkedve) tartalmaznak helynévi adatokat. A középkorban itt Temes, Krassó, Kéve, Torontál keleti, Csanád és Arad megyének egy kis része terült el. A kötet tehát a Maros, a Tisza és a Duna által ha-