Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Pálmány Béla: A magyar törvényhozás levéltárának rövid története és mai tagolódása / 223–244. o.

Pálmány Béla: A magyar törvényhozás levéltárának rövid története és mai tagolódása 231 a Regele János királyi tanácsos iroda-főigazgató által vezetett Nagy Irodában az igazgató, az iktató, a nyilvántartó és kiadó tisztek mellett, egy irattárkezelő irodatiszt látta el az irattározási feladatokat is. Az Országos Levéltár létrehozatala után a Főrendiház és a Képviselőház belső szolgálati utasításai úgy rendelkeztek az országgyűlési iratok kezeléséről, hogy a kihirdetett törvények eredeti példányait és a legfőbb méltóságok kinevezési okmányait folyamatosan átadták az Országos Levéltárnak. A parlamenti ciklusok befejeztével kerültek átadásra a hiteles naplók, irományok, a testület által letárgyalt ügyek, összes mellékleteikkel együtt, jegyzékbe foglalva, ellenben „a ház elnöke és az egyes hivatalok által elintézett, vagyis a képviselőház elé nem vitt ügyek az irattárban meghagyatnak". Az Országos Levéltár az átvett törvényekről és más okiratokról rendszeresen elismervényeket adott, melyeket éveken át ismertettek az üléseken.

20 Az 1907. évi hivatali szolgálati szabályzat azt írta elő, hogy az irattárat az irattárnok és a mellé rendelt irodatiszt, a képviselőházi Iroda igazgatójához beosztva személyes felelősséggel kezelje, vezesse az irattári sorkönyvet és tárgymutatót, szerelje az előiratokat, állapítsa meg az iratok tárgy szerinti irattári jelét és ennek megfelelően helyezze el az ügyiratokat. Kizárólag a Ház elnökének engedélyével volt szabad az iratokat az irattárból kiadni, azokba betekintést engedni, másolatot készíteni, még a hivatalosan eljáró tisztviselőknek is. E tisztviselők közül kiemelendő szorgalma, pontossága és hosszú szolgálati ideje alapján Zeller Árpád. A bölcsészhallgatót 1890 és 1893 között az Országgyűlési Könyvtár díjnokként alkalmazta. 1893 őszén megürült egy írnoki állás a Képviselőház Irodájában, amit Zeller megpályázott és a jegyzői kar ajánlata alapján br. Bánffy Dezső házelnök november l-jével kinevezte a XI. fizetési osztályba. 1896. november l-jén 3 jelölt közül mint legalkalmasabbat irodatisztté nevezték ki. 1903-ban irattárkezelő lett, 1907 és 1918 májusa között a Képviselőház irattárnokaként dolgozott, ekkor 1913-ban kapott címzetes irodaigazgatói rangja ténylegessé vált. 1922 és 1930 júniusa között dolgozott „lankadatlan ügybuzgalommal" az elnöki iroda főigazgatójaként, immár a méltóságos ranggal és havi 600 pengős magas fizetéssel. Tudományos munkásságot is foiytatott, pl. 1930-ban könyve jelent meg az országgyűlési képviselők öszeférhetetlenségét szabályozó 1901:24. te. keletkezéséről, magyarázatáról, alkalmazásáról. Egészsége meggyengülvén, 40 év egyfolytában teljesített szolgálatát méltányolva, elnöki engedéllyel 100%-os nyugdíjjal vonult vissza váci otthonába, ahol felesége és legkisebb, még kiskorú fia eltartása várta.

2

' Nem mulaszthatjuk el, hogy megemlékezzünk a Képviselőház egyetlen „főlevéltáros" című és rangú — de nem beosztású — tisztviselőjéről, a kitűnő piarista tanárról és történészről, Takáts Sándor (Révkomárom, 1860-Budapest, 1932) akadémikusról. Miután 1897 és 1903 között Bécsben az Udvari Kamara levéltári anyagában végzett adatgyűjtést, a Képviselőház elnöke, Apponyi Albert 1903. április l-jével kikérte őt rendfönökétöl azzal az egyetlen hivatali feladattal, hogy egyedül a Ház könyvtári bizottsága alá " Belső szolgálati utasítás a képviselőház hivatalai számára 1893. és Szolgálati szabályzat a képviselőház hivatalai részére, 1904, illetve 191

1. " Magyarország tiszti czim- és névtára. Bp. 1893 és 1930 között kiadott évfolyamok és az 0«~ Hivatala Irattári és levéltári osztálya, C VI 3 Alkalmazottak iratai. A-Z gvüireTif—