Levéltári Közlemények, 68. (1997)
Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16–17. századi Magyarországon : a magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez / 199–221. o.
208 Tanulmányok hogy mindenben Paradeiser kanizsai végvidéki főkapitánynak tartozik engedelmességgel, így nem tagadhatta meg parancsát, mikor az öt katonáival együtt a palánk felégetésére és azt követően Kanizsára rendelte. Ott azonban— állítása szerint — semmiféle tisztséget nem viselt, 48 sőt, mindenben kész volt életét áldozni hazájáért, midőn a váron kívüli sáncban („in exteriőrt fossate praesidio, vulgo Sancz dicto") és a Kilimán bástyán teljesített szolgálatot. 49 A vár feladásában pedig semmiféle módon nem vett részt. A bíróság utolsóként Véghet hallgatta meg. Szepsy ügyvéd két dologgal mentette védencét. Egyrészt Végh már Babócsa egyik korábbi török ostroma idején is hűséggel helyt állt, midőn a királyi biztos által akkor ideiglenesen rábízott várat Zrínyi György kerületi főkapitány felmentő csapatainak megérkeztéig sikerrel védelmezte. Másrészt később sem kötelezték esküvel a vár védelmére („nullijuramento castello in eodem subiacuisset etfuisset alligatus "), noha vére kiontásával kész volt az uralkodó szolgálatára és csak az összeesküvő katonák nyomására kényszerült a vár átadásába beleegyezni. Mindez azonban nem felelt meg a valóságnak. Véghet ugyanis a korabeli források rendszeresen őfelsége babócsai obervajdájának titulálták, 50 a Bécsben kihallgatott német gyalogok pedig egybehangzóan azt vallották, hogy a törökkel való tárgyaláskor „in signum deditionis" ő volt a kezes, azaz aktívan részt vállalt a vár feladásában. Mindezt Végh sem tagadta, így társaival együtt nem kerülhette el a büntetést. Az ítéletet az országgyűlés különleges törvényszékén 1601. április 2-án Hetyey Bálint prothonotarius hirdette ki. Az ország törvényei értelmében mindhárom vádlottat hűtlenség bűnében marasztalták el és fej-, illetve jószágvesztésre ítélték. A bírák példát kívántak statuálni, hogy a jövőben ezzel rettentsék el a végvárak kapitányait hasonló cselekedetektől. Végezetül döntésüket külön artikulussal (1601:35. te.) erősítették meg, melyben kimondták: noha a diéták már számos rendelkezést hoztak a várak feladóinak megbüntetéséről, most közös egyetértéssel azt is megállapították, hogy a jövőben az uralkodó az „országgyűlési és nyolcados törvénykezési időszakokon kívül is, á nádori helytartó vagy bármely más rendes bíró előtt" eljárhat a hasonló bűntettet elkövetőkkel szemben. 51 A szigorú ítélet ellenére a diéta bezárását követően tüstént megjelentek azok a közbenjárók, akik az elítéltek számára uralkodói kegyelmet kértek. A helyzet ellentmondásosságát jól érzékelteti, hogy annak az országgyűlésnek a tagjai, amelynek bírósága— látszólag legalábbis — kíméletlenül pallos általi halálra ítélte a három főtisztet, Mátyás főhercegnél már április 6-át megelőzően kérvényt nyújtott be, hogyha Pethőnek nem is kegyelmez meg Rudolf király, legalább javait hagyja meg feleségének és gyermekeinek. " Az intervenciók hátterében mindenekelőtt Pethő és családja komoly politikai és „ nec ibidem aliquo publico officio fundus, sed extiüsset ibi solummodo tanquam aliqua privata persona ", ami persze a maga részéről jelentős túlzás volt. 49 Minderre vö. még 1600. novemberi vallomását: ÖStA KA HKR Aktén Exp. 1601. Marz No. 187. fol. 1015. " L. például MOL P 235 Pethő cs. It. Mise. No. 715. Sőt maga is így írta alá az ostrom előtt Pethő főkapitány végrendeletét: ,. Weg Gergely Ober Vaida ". MOL E 148 Neo-reg. acta Fasc. 205. No. 20. CJH. 908-911. A törvénycikk magyarra fordítói a propalatinus szót nádori helytartó helyett hibásan alnádornak (vicepalatimis) fordították: Vö. ezzel kapcsolatban IVÁNYI EMMA: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége (1681-1713). Bp., 1991. 57-58. (A MOL kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet. 10.) és 1542:28. te. CJH. 90-93. 12 Magyar országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel. Szerk.: FRAKNÓl VILMOS és KÁROLYI ÁRPÁD. IX.
