Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16–17. századi Magyarországon : a magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez / 199–221. o.

Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16-17. századi Magyarországon 207 se meg, hogy [ezentúl] a hűségükre bízott várban kötelességükhöz képest halálukig állhatatosan megmaradjanak. "

44 Mivel a magyarországi diéták már a XV. század közepétől több ízben (1462: 2. te. 10. §. és 1495: 4. te. 9. §.) úgy rendelkeztek,

45 hogy a végvárak és egyéb erősségek feladóinak tette a hűtlenség (nóta perpetuae infidelitatis) esetei közé tartozik, ezért bár Somogyi jogügyigazgató nem nevezte néven a kilátásba helyezett büntetést, az minden egybegyűlt számára a fej- és jószágvesztést jelentette. Mindez annál is inkább magától értetődő volt számukra, hiszen az ország törvényei mellett ezt a nemesség szokásjogát összefoglaló Werbőczy István nevezetes Hármaskönyve is kimondta.

46 A vádlottak természetesen megpróbálkoztak önmaguk tisztázásával. Míg Pethöt és Baloghot Bende Miklós, Véghet Szepsy János ügyvéd {procurator) képviselte. Az előbbi Pethőt azzal védelmezte, hogy ö nem feledkezett meg hűségéről, hiszen katonái zsold- és élelemhiányra panaszkodva és a hatalmas török sereg látványától megrémülve elfordultak tőle, majd megtagadták neki az engedelmességet. Sőt, voltak olyanok, akik feleségeikkel és gyermekeikkel egyenesen a töröktől kértek menedéket. A várban maradók pedig végül rákényszerítették a főkapitányt az erősség átadására, így annak megoltalmazására egymaga („solus per se") nem lehetett képes. Egyébként sem rendelkezett az utasításában előírt 550 fős őrséglétszámmal, 205 katonájával pedig nem volt esélye a vár sikeres védelmére. Mindemellett az ostromot megelőzően már hetekkel küldött segélykérő levelei, melyeket az ügyvéd az utasítással együtt bemutatott a bíróságnak, süket fülekre találtak. Ezek az indokok azonban aligha győzték meg a bíróságot, hiszen Somogyi jogügyigazgató válaszában arra hívta fel a figyelmet, hogyha Pethő már hetekkel korábban tudott a készülő ostromról, miért nem tett meg mindent a megfelelő felkészülés érdekében. A főkapitány helyzetét végül rossz perbeli taktikázása pecsételte meg. Védekezésül benyújtott instrukciójához ugyanis csatolva volt esküszövege (iuramentum), melyben maga fogadta meg, hogy ostrom esetén az uralkodó hűségén „ usque ad extremum vitae spiritum "áll ellent a támadóknak. Pethővel ellentétben a Balogh elleni vád — valljuk meg — kevésbé volt igazán megalapozott. Noha végül öt is esküje megsértése miatt vádolták, majd ítélték el, melyben Újudvar kapitányaként,

47 másként fővajdájaként („capitaneus vei vayvoda Wijvariensis et certorum militum praeses ") beiktatásakor a vár utolsó csepp véréig, sőt haláláig („cum uberrima sanguinis effusione, imo et ipsa morte") történő védelmét vállalta, ez azonban vitathatatlanul ellenkezett utasításával. Instrukciója ugyanis arról rendelkezett, 44 Magyar törvénytár. (Corpus Juris Hungarici) (= CJH) 1526-1608. évi törvényezikkek. Magyarázó jegyzetekkel kíséri: MÁRKUS DEZSŐ. Bp., 1899. 420-421. (A fordítást néhány helyen módosítottam.) 45 DÖRYFRANCISCUS-BÓNISGEORGIUS-ÉRSZEGIGEISA-TEKESUSANNA: Decreta regni Hungáriáé. Gesetzv und Verordnungen Ungarns 1458-1490. Bp., 1989. 126. (Publicationes Archivi Nationalis Hvngarici, ü Fontes. 19.) és CJH 1000-1526. évi törvényezikkek. Bp., 1899. 566-567. WERBŐCZY ISTVÁN: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Latinmagyar kétnyelvű kiadás. Bp., 1990. 85-86.: I. rész XIV. cím 10. § és kifejezetten a végvárakra: „Item amissores castrorum finitimorum regni." 16. § (Érdemes felhívni a figyelmet, hogy Werbőczy Hármaskönyvének ezen paragrafusa csaknem szó szerint az 1495. évi 4. te. 9§-ának rendelkezését vette át.) Vö. még a Négyeskönyv hasonló rendelkezéseivel. Quadripartitum opus juris consvetudinarii regni Hungáriáé. Zágráb, 1798. 107.: II. rész. XIV. cím. 47 Balogh még 1597 júniusában kérte a Haditanácstól az újudvari kapitányi tisztet („die Haubtmanschafft Zu Vywahr beij Canischa "), melyet meg is adtak neki. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 53

1.