Levéltári Közlemények, 68. (1997)
Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16–17. századi Magyarországon : a magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez / 199–221. o.
200 Tanulmányok dásának példáján mutassuk be a várfeladók feletti ítélkezés 16-17. századi magyarországi gyakorlatát." 1595 augusztusának első hetében Zrínyi György dunántúli kerületi (1582-1598), Christoph Haimb kanizsai (1594-1598) és Hans Siegmund Freiherr von Herberstein vend végvidéki főkapitány (1594-1603) egyesült csapatai három Somogy megyei várat (Babócsa, Barcs és Drávaszentmárton) foglaltak el a törököktől, melyeket azok a keresztény támadás hírére hagytak üresen. 3 Az 1566-ban elveszett Babócsa visszavételével a kanizsai végvidék jelentősen megerősödött. A vár ugyanis stratégiailag különösen meghatározó helyen feküdt, ellenőrizvén a Dráva menti hadfelvonulási utat, egyben pedig a végvidék előretolt bástyája volt, hiszen viszonylag jelentős alapterületének köszönhetően nagyobb létszámú őrség állomásoztatására is alkalmas volt. 1598 októberétől azután egészen elestéig — a hivatalos előírások szerint legalábbis 4 — 1 zászlóaljnyi (300 főnyi) német gyalogos mellett 200 magyar darabontnak és 50 huszárnak kellett a várban szolgálnia. 5 Ezzel a több száz fős őrséglétszámmal Babócsa a főkapitányi székhely után a végvidék második legjelentősebb erősségévé lépett elő. így valóban megvolt a remény arra, hogy a pénzügyi okokból ugyan csak részben, főleg palánkerődítéssel újjáépített vár — Zrínyi György idézett egykorú levelének megállapításával élve — „mind Magyar-, Tót- és Stájerországnak Isten után nagy segítségére és hasznára lehessen". A vár főkapitányi tisztét— Kerecsényi György parancsnokságát követően 0 — 1599 januárjától a magyar történetírás számára elsősorban az idézett krónikáról ismert gersei Pethö Gergely töltötte be. 7 Ugyanő irányította a végház katonaságát másfél esztendő 2 Nem véletlenül választottuk a téma bemutatására Babócsa 1600. évi elestének történetét. Ismereteink szerint ugyanis ez az egyetlen olyan várteladási per a törökkorból, melynek csaknem teljes— mind a magyar, mind a német végváriakra vonatkozó — iratanyaga fennmaradt az utókorra. Az ügy rövid említésePÁLFFYGÉZA: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI-XVIL században. Győr, 1995. 258.: 1. jegyz. és teljesen hibásan TAKÁTS SÁNDOR: A magyar gyalogság megalakulása. Bp., 1908. 66. 3 Magyar Országos Levéltár, Budapest (= MOL) E 196 Magyar kincstári levéltárak. Magyar Kamara Archívuma (= MKA), Archívum familiae Thurzó (= E 196, Thurzó cs. It.) Fasc. 43. No. 1. (1595. aug. 12.. Csáktornya. Zrínyi György levele Thurzó Györgyhöz.) Vö. mégKERECSÉNYI EDIT: A Kanizsa környéki végházakhelyzete a vár 1594-96 közötti protokollumai tükrében. Zalai Múzeum, 4. (1992) 32. A történeti kronológia nem tud az eseményről {Magyarország történeti kronológiája. II. kot. 1526-1848. Föszerk.: BENDA KÁLMÁN. 3. kiad. Bp., 1989. 415.), noha arról még Istvánffy Miklós históriája is részletesen megemlékezik. [STHVANFI, NlGOLAUS: Historiarum de rebus Vngahcis libri XXXIV. Coloniae Agrippinae. 1622. 666-667. 4 1598. okt. 31,: Österreichische Nationalbibliothek, Wien. Handschriftensammlung. (= ÖNB) Cod. 10 775. fol. 111-125. és „Altér Kriegs Statt, wie der vor verlust der Vesten Canisa vnd derén hieczu gehorigen Granicz orten gewesen." Österreichisches Staatsarchiv (= ÖStA) Kriegsarchiv (= KA) Alté Feldakten (= AFA) 1607/12/6. Ugyanekkor Kanizsán mintegy 1700 főnyi őrség, a végvidék harmadik legnagyobb várában, Kiskomáromban pedig 158 német és 100 magyar gyalog, továbbá 100 huszár állomásozott. (1595, évi elfoglalását követően pedig rövid ideig 1000 főnyi magyar és német őrség szolgált Babócsán. MOL E 196 Thurzó cs. It. Fasc. 43. No. 1.) 5 Babócsa 1600. évi eleste idején azonban— a később készült tanúvallomások szerint— a várban csak alig több mint 200 főnyi katonaság állomásozott. A legtöbb végvári a német gyalogos zászlóaljból hiányzott, ennek tagjai ugyanis nem kapván meg zsoldjukat, elhagyták a várat. Vö. erreBlLKEt IRÉN-TURBULY ÉVA: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1555-17 II. I. köt. 1555-1609. Zalaegerszeg, 1989. 121.: No, 774. (Zalai gyűjtemény, 29.) 6 ÖStA KA Sonderreihe des Hofkriegsrates, Bestallungen (= Best.) No. 564. (1598. febr. 25.) 7 MOL P 235 Családi levéltárak, Festetics család keszthelyi levéltára, Gersei Pethö család (= P 235 Pethö cs. It.) Antiqua miscellanea (= Ant. mise.) No. 36.; Nacionalna i SveuCiliSna Bibliotheka, Zagreb (= NSB). R
