Levéltári Közlemények, 68. (1997)
Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században : a trencséni várbirtok 1543 és 1564 között / 99–142. o.
• Kenyeres Isftárt: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században [ fjS és Detrekö mögött, megelőzve igen sok, jelentős végvár birtokát. 21 Ha csak az alsómagyarországi birtokokat vesszük figyelembe, akkor megállapíthatjuk, hogy a trencseni számított — a Pozsony megyei Detrekö és a Nógrád megyei Kékkő mellett — az egyik legjelentősebb kiterjedésűnek, jelentős számú helységgel és adózó portával, megelőzve pl. Pozsonyt és (Oláh-) Érsekújvárt. Összegezve a birtok nagyságára vonatkozó adatokat, elmondhatjuk, hogy a trencseni uradalom az egyik legjelentősebb királyi uradalom volt Alsó-Magyarországon, mind területi kiterjedését, mind birtokainak és adózó portáinak számát tekintve. Ehhez még figyelembe kell venni, hogy Trencsén viszonylag távol feküdt a török-magyar határzónától, így területét alig érte számottevő idegen pusztítás." A mérleg megvonásához hozzátartozik a birtok relatív kedvezőtlen természeti fekvése, ám ezt ellensúlyozta a kiterjedt uradalom és a török elleni viszonylagos védettség. Akiket el kellett tartani (A vár népei és a várbeli zsoldosokra vonatkozó adatok) A várbirtoki gazdálkodás megítélésénél nemcsak az uradalom nagyságára kell tekintettel lennünk, hanem arra is, hogy a befolyt jövedelmekből kiket és hány főt kellett eltartani. Az uradalom alapvető funkciója volt, hogy ellássa élelemmel a várbeli katonaságot, eltartsa a birtok igazgatási szervezetet, és — amennyiben lehetséges — jövedelmet produkáljon tulajdonosa számára. A végváraknál elsődlegességet élvezett a várbeli katonaság élelemmel való ellátása, minden további másodlagos volt. Tekintetbe véve, hogy a zsoldfizetéssel az uralkodó általában jelentős lemaradással volt — akadtak végvárak, melyek több évig nem kapták meg zsoldjukat —, addig is élelmezni kellett valahogy a katonaságot és ebben elévülhetetlen érdemei voltak a várbirtokoknak. A magánföldesúri tulajdonban lévő várakban is állomásoztak katonák, akiket általában a birtokos tartott el, időnként az uralkodótól kapott támogatással. liyen szempontból tehát nem volt lényeges különbség a kamarai és magánföldesúri birtokok között, hacsak az a korántsem elhanyagolható tényező, hogy a királyi végvárakban általában jóval nagyobb számú katonaság tartózkodott. A várbirtokot igazgató és kiszolgáló személyeket is a befolyt jövedelmekből kellett eltartani. Ezen személyek köre elég széles hivatalnoki és szolgálói rétegeket ölelt fel. Az igazgatási szervezet élén álló udvarbíróval (provisor) kezdődött a sor, majd utána következett az aludvarbíró (viceprovisor), a kulcsár (claviger), a sáfár (dispensator), a tiszttartók (officiales). Külön réteg volt a különböző mestereké, így a sörfőző (braxator), a pékek, kovácsok, bognárok, kádárok, a korcsolyások stb. A birtok különböző szolgáló népeit is a befolyt jövedelemből kellett eltartani, így az aliódiumokon dolgozókat (pl. majorosné), a pásztorokat, kocsisokat. Míg az utóbbiakat jórészt terményekkel és csak némi • DEMKÓ K.: i. m passim. A 20 uradalom ..erősorrendje" a birtok kiterjedése alapján: Hger (22 helység. 216 919 kat. hold). Léva (49 h„ 127 063 kh.). Murány (25 h.. 120 239 kh.), Diósgyőr (16 h., 107 620 kh.). Detrekö (14 lv, 86 823 kh.), Trencsén (38 h.. 85 987 kh.). további sorrend: Kékkő, Nyitra, Galgóc, Végles. Somoskö, Tokaj, Fülek. Szepesvár, Pozsony. (L : rsek-)Újvár. Hozók. Zólyom. Zólyomlipcse, Csábrág. " A 16-17. század folyamán mindössze két török betörésről tudunk: 1599-ben és 1663-ban jutottak el török. illetve tatár hadak Trencsén várának faláig. KÁROLYI .1.: i. ni. 1910. 66.. 92-100.
