Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században : a trencséni várbirtok 1543 és 1564 között / 99–142. o.

] 00 Tanulmányok ebben az esetben a várbirtokok igazgatási központjaiként is funkcionáltak. A királyi kézben vagy kezelésben lévő várbirtokokról befolyt jövedelmek nagy részét közvetlenül a végvárakra fordították. Ezen jövedelmek nagyságát még megbecsülni sem tudjuk, ami a forrásanyag keletkezésével és jellegével magyarázható, hiszen csak az összes kamarai kézben lévő birtok gazdálkodásának feldolgozásával lehetne a bevételeket Összegszerűen kimutatni. Feltételezések szerint a király földesúri jövedelmei — melyek jelentős részét a várbirtokok bevételei képezték, annak ellenére, hogy azok közvetlenül nem jutottak el az uralkodóhoz — nem maradtak el a felségjogon vagy a rendek megajánlása alapján befolytaktól.

1 A várbirtokok létfontosságúak voltak a várak ellátásában, a birtokokról befolyó jövedelmek pedig — legalábbis elméletileg — részét képezték az egész védelmi rendszer fenntartási költségének. Ugyanezt mondhatjuk a magánföldesúri kézben lévő várbirtokokra, melyek egy része a végvárrendszer második vonalában helyezkedett el. Ezek esetében a földesúr kénytelen volt jövedelmeinek jelentős részét saját birtokainak védelmére fordítani, és ez akkor is jelentős összegeket emészthetett fel, ha az uralkodótól fizetséget kapott katonái ellátására. Az uradalmakból befolyó jövedelem ugyanakkor adott esetben újabb jövedelem forrása is lehetett, hiszen a földesúrnak lehetősége volt bekapcsolódni a szarvasmarha-, bor- és gabonakereskedelembe, „udvari" szállítóként tevékenykedhetett a hadseregellátásban, és mindez busás hasznot is hozhatott, mind készpénzben, mind birtokban egyaránt. A magánbirtokok azonban nemcsak védelmi és gazdasági célokat szolgáltak, hanem megélhetést biztosítottak a társadalom különböző szegmenseinek, az elszegényedett, birtokairól a török által elűzött és szervitornak állt köznemeseknek, a reformáció tanait terjesztő lelkészeknek, prédikátoroknak, humanista műveltségű tanítóknak, a végváriak dicsőségét megéneklő lantosoknak és még sokan másoknak. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a korszak kiemelten fontos tényezője a nagybirtok, amely egyaránt szolgált védelmi, megélhetési, ellátási és társadalmi célokat — függetlenül attól, hogy magán- vagy királyi kézben volt.

2 Ahhoz, hogy jobban feltérképezzük a korszak nagybirtokainak tényleges gazdasági, katonai és társadalmi jelentőségét, feltétlenül szükséges az egyes uradalmak, végvárak gazdálkodásának alaposabb ismerete. Különös figyelmet kell fordítani a nagybirtok adminisztrációs szervezetére, a birtokigazgatási szervezet struktúrájának részletesebb megismerésére is.

3 1 EMBER GYŐZŐ: AZ újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp.. 1946. 263. 2 A 16. századi nagybirtok szerepére máig alapvető Szekfü Gyula összefoglalása.HÓMAN BÁLINT-SZEKFÜ GYULA: Magyar történet. Bp., 1935. 168-218. 3 A 16. századi nagybirtok gazdálkodására I.: KOMORÓCZY GYÖRGY: Nádasdi Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Bp.. 1932; SZABÓ ISTVÁN: Az uradalmi gazdálkodás és jobbágybirtok aXVl-XVU. században. Uö: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp., 1948. 159-201. BüZA JÁNOS: A török kori Magyarország gazdaságtörténete. Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Szerk.: HONVÁRI JÁNOS. Bp.. 1996. 91-124. A majorsági gazdálkodás terjedésére, földesurak bekapcsolódására a kereskedelembe 1. MAKSAY FERENC: Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. Bp., 1958.: PACH ZSIGMOND PÁL: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-XVII. században. Bp., 1963. 45-95., 145-158.; ZlMÁNYI VERA. Magyarország az európai gazdaságban, 1600-1650. Bp., 1976. 83-90.; Uö: Gazdasági és társadalmi fejlődés Mohácstól a 16. századvégéig. Magyarország története tíz kötetben. 3/1. köt. Magyarország története, 1526-1686. Szerk.: R. VÁRKONYI ÁGNES. 2. kiad. Bp., 1987. 319-353.; SZAKÁLY FERENC: Virágkor és hanyatlás. 1440-1711. Bp., 1990. 154-156. A végvárak gazdálkodásáról általában: SZEGŐ PÁL: Végváraink szervezete a török betelepedésétől a tizenötéves háború kezdetéig (1541-1593). Bp., 1911. 211-246.; SZÁNTÓ IMRE: A végvári rendszer és fénykora Magyarországon, 1541-1593. Bp„ 1980. 73-91. A várbirtokok igazgatására l. EMBER GY.: i. m. 261-267. p. Az egyes végvárak gazdálkodására és