Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Kenyeres István: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században : a trencséni várbirtok 1543 és 1564 között / 99–142. o.

KENYERES ISTVÁN EGY NAGYBIRTOK IGAZGATÁSA ÉS GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN (A trencséni várbirtok 1543 és 1564 között) LARGE ESTATE MANAGEMENT AND FARMING IN THE 16™ CENTURY (The Trencsén castle estate between 1543 and 1564): The article examines how one of the largest castle estates was managed and farmed in early modern Hungary. Trencsén castle and the appertaining estate were in the hands of the Thurzó family between 1535 and 1549. In 1549 they went into royal possession and were administered by the Hungarian Royal Treasury until 1564. The author's interest lies in the administrative and economic historical aspects of estate management in this period. The first part is dedicated to the period of Treasury administration, when a steward of the royal household (provisor, Hofrichter) controlled the estates. Besides, the steward administered the customs of Trencsén (főharmincad) as well. Due to constant clashes of the steward's authority and that of the commander of the castle (praefectus), the two offices were eventually merged. From that time on the commander was responsible for the estate management on top of his military duties. The study examines in detail the instructions issued by the stewards and the commanders, describes the system of estate administration, the grange buildings, the manors and the baths. The author also compares the management of the private landlords with that of the Royal Treasury, with special regard to the proportion of the direct incomes of the estates (quotas, presents, customs) and that of the external incomes belonging to the castle {tithe,dica). It is clear from the account books that both in the period of private and royal lordship more than half of the income came from external sources (tithe, dica). and the most important victuals (wheat, rye, oats, wine) were predominantly obtained from the tithe. On the basis of the expenses and the ways the various types of incomes were spent the author shows what provisions were made to the garrison and the manorial staff. The author comes to the conclusion that the estate could not fulfill its major task, the providing for the soldiers without relying on external sources of income (tithe, money grants). A kora újkori Magyarország történetében meghatározó szerepet játszott a nagybirtok, legyen szó királyi, magánföldesúri vagy egyházi birtokokról. Az uradalmak egyaránt szolgálták a török elleni védelmet, valamint lehetővé tették birtokosaik számára az európai piacokba való bekapcsolódást. Az uradalmak központjai, a várak egyben a földesurak lakhelyéül is szolgáltak, valamint több esetben a török elleni védelmi rendszer egy-egy fontos láncszemét alkották. A korszakban elsőrendű fontosságú végvárrendszer várai közül a legjelentősebbeket az uralkodó igyekezett saját birtokába, vagy kezelésébe venni, ugyanakkor a török által veszélyeztetett uradalmak földesurai is igyekezték birtokaikat biztonságosabb vidékeken fekvő jószágokra cserélni. Az I. Ferdinánd és Szapolyai János közötti belharcok következtében a királyi kézen lévő birtokok száma jelentősen lecsökkent, mégis az 1540-es évek végétől egyre több létfontosságú vár és uradalom került az uralkodó kezébe vagy kezelésébe. A török előrenyomulása miatt egyre több nagybirtokos is kénytelen volt megvédeni birtokait: állandó katonaságot tartani, várépítéseket folytatni, a védelem irányításában részt vállalni, miként az a Zrínyiek és a Batthyányiak dunántúli birtokain is történt. A század közepétől fokozatosan kiépülő új végvári vonal fő várai elsősorban királyi kézbe kerültek, a második vonalat alkotó várak pedig jórészt magánkézben voltak. A várak többségéhez kisebb-nagyobb kiterjedésű uradalmak: várbirtokok tartoztak. A várak Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1-2. szám. 99-142.