Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - László Géza: Levéltári közlemények. Mutató, 1923–1993. Összeáll.: Szabó Anikó. Bp., 1995. / 178–179. o.

178 Irodalom LEVÉLTÁRI KÖZLEMÉNYEK MUTATÓ 1923—1993 Összeállította: SZABÓ ANIKÓ Budapest, Magyar Országos Levéltár, 1995. 355 p. A levéltári és történelmi szakközlönyként 1923-ban induló Levéltári Közlemények te­matikája az elmúlt hét évtized folyamán — a felelős szerkesztők változásával párhuzamo­san — többször módosult. Csánki Dezső szerkeszése alatt, 1923—1931-ig elsősorban a le­véltári segédletek, a levéltár- és fondismertetések, a forráspublikációk, illetve a történeti forrástudományok kerültek előtérbe. Szabó István munkássága idején, 1936—1941-ig az előbbiekhez képest a levéltártan kapott nagyobb súlyt. Ekkor a folyóiratba bekerültek a le­véltártudoány és a történettudomány határterületén elhelyezkedő segédtudományok is, pl. a kormányzattörténet és az igazgatástörténet. Ember Győző, aki 1954—1978-ig, közel ne­gyedszázadon át felelt a szerkesztésért, a történeti statisztikával szélesítette a közlendő anyag körét. Hogyan igazodhatunk el e nagy múltú folyóirat sokszínű és értékes anya­gában? A Levéltári Közleményekről 1985-ben már megjelent egy szelektív repertórium, Her­nádi László Mihály munkájaként. Sajnos, ez terjedelmi okokból nem vette fel az Ismerteté­sek, Irodalom, Szemle, Folyóiratszemle és Bibliográfia rovatokat. Egy évtized múltán, a Magyar Országos Levéltár jóvltából kézbe vehetjük a teljesség igényével készült, összevont mutatót is, amely a majdani repertórium megszületéséig kíván eligazítást nyújtani az évfolyamok anyagában. Szabó Anikó a bevezetőben körültekintő szerzőhöz illő részletességgel mutatja be a ké­zikönyv keletkezésének körülményeit és szerkezetét. Ezután a folyóirat összevont bibliográfiai leírása tanulmányozható, amely a szokvá­nyos adatok (indulás és szünetelés, a szerkesztők, a kiadók és a szerkesztőbizottságok vál­tozásai) mellett a rovatokra, valamint az ünnepi számokra is kiterjed. Ezt követi a szaklap hetven éve alatt, 1923-tól 1993-ig megjelent számainak egyedi könyvészeti feltárása. Az összevont tartalommutató fő részét a mono- és polygrammok jegyzéke előzi meg. Bár ezek feldolgozására a mutatóban is sor került, ennek segítségével együtt láthatjuk az írói álnevek széles skáláját. A tartalommutató fő részének összeállításánál a szerző a folyóirat eredeti példányának tartalomjegyzékével megegyező információkat kíván nyújtani. Azonban így együtt látva a szerzői névmagyarázokkal is kiegészített hetven év anyagát, ennél sokkal többet ad. A pub­likációk összességét a szerzők nevének alfabetikus rendjében, tételszámozva tartalmazza. A szerzők névváltozatait ,,lásd", illetve „lásd még" utaló köti össze. A mutató készítője az olvasó sokoldalú igényeit többszempontú visszakereshetőséggel igyekszik biztosítani. így például a többszerzős publikációk minden szerzőjénél szerepel azok címleírása, vagy az összeállítások címüknél és összeállítójuknál egyaránt megtalálhatók. A név nélküli közlé­sek címük szerint kerültek besorolásra. A címleírás és lelőhelyadatok mellett a publikációk rovatának megnevezését is közli. A könyvismertetések címleírását más nyomdai szedéssel különbözteti meg a többitől. Ezek tételszámot nem kaptak, és a kötet végén található mutatóban sem szerepelnek. A főrészben közölt tételekből a szerző kiemel néhány rovatot, hogy ezzel is bővítse a visszakeresés lehetőségét. így egyfajta tematikus keresést tesz lehetővé. Ezek ismételt té­telszámosására nem került sor, mivel már a munka gerincét alkotó szerzői betűrendes rész­ben szerepelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom