Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - Kapronczay Károly: Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. 1–3. k. Bp., 1929–1931. (Hasonmás kiadás, 1995) / 179–181. o.

Irodalom 179 Forrásközlések fejezetcím alatt — az ezen rovatban megjelent tanulmányokat, valamint forrásokat, forrásrészleteket, regesztákat is közlő írásokat sorolja fel a tartalommutatóval megegyezően, szerzői betűrendben. Feltünteti a lelőhelyadatokat is. A nekrológok, megemlékezések, köszöntők az azok tárgyát képező személyek betűrendjében olvashatók. Ez a fejezet hasznos segédlet lehet azoknak, akik biográfiákhoz, biobibliográfiákhoz gyűjtenek anyagot. A bibliográfiák fejezetben, az e cím alatt megjelent publikációk kerültek kiemelésre, az előzőekben megszokott szerzői, illetve annak hiányában cím szerinti betűrendben. Ezek személyekhez és témákhoz egyaránt kapcsolódnak. Együtt láthatjuk a levéltári irodalom kurrens, rejtett bibliográfiáját, amely 1960-tól kapott helyet a Közleményekben. Külön jegyzék készült a Folyóiratszemle rovatban ismertetett periodikákról. Részletesebb adataikat az Ismertetett művek, tanulmányok és folyóiratok bibliográfiája fejezetben találhatjuk. Itt a recenziók tárgyát képező műveket címük, illetve szerzőjük szerint sorolja fel, zárójelben közölve az ismertetés íróját és a lelőhelyadatokat. Csak az eredeti közlésében szereplő bibliográfiai adatok leírására vállalkozott. Míg az első fejezetben a recenzió írója, itt az ismertetett művek szerint kereshetünk. E fejezethez még egy rövidítésjegyzék is kapcsolódik, amely a címleírások egyszerűsítését tette lehetővé. A kézikönyvet úgynevezett általános mutató zárja, amely az első fejezet tételszámaira utal. Nominális-biográfiai, topográfiai, tematikus, sőt a történelmi korszakok szerepeltetésével bizonyos fokig kronológiai kérdés megoldást is biztosít. Mint a korábbi fejezeteknél, a szerző itt is biztosítja a visszakeresés számos lehetséges formáját. Ezt a széleskörű utalózással, illetve a generikus tárgyszavak specifikus fogalmainak feltüntetésével éri el. A mutatóban nem szerepelnek a szerzők, mert azok a kötet fő részéből, annak elrendezési elve miatt könnyen visszakereshetők. A színvonalas és tetszetős nyomdai kivitelezésű kötet, szokatlan felépítése ellenére is, nélkülözhetetlen segédlete lesz a levéltáros társadalomnak, valamint a Levéltári Közlemények publikációi iránt érdeklődő olvasóknak. László Géza MAGYARY-KOSSA GYULA: MAGYAR ORVOSI EMLÉKEK 1—3. kötet Budapest, Magyar Orvosi Könyvkiadó, 1929—1931. (Hasonmás kiadás, 1995.) Az orvostudomány múltja, a neves orvosok életműve iránti érdeklődés szinte az ókortól nyomon követhető, de ez az érdeklődés a felvilágosodás korában fokozódott. A természettudományos gondolkodás meghonosodása a hagyományos, a tapasztalati és elméleti alapokon nyugvó medicinát fokozatosan , ,orvostudománnyá" formálta át, és az új szemléletű orvostudomány az orvostörténelem művelésének elindítójává vált. A németalföldi városokban formálódott ún. klinikai szemléletű orvostudomány (újból rendezte az ismereteket, aktívan igénybe vette a természettudomány — biológia, fizika, kémia stb. — területeit) elsősorban német és francia területeken elindította az orvostörténelmi kutatásokat, amelynek célja kezdetben a régi orvosi ismeretekből a maradandó kiemelése, a múlt orvosi gyakorlatának feltárása és elemzése, az összefüggések megállapítása volt. Az ilyen jellegű kutatások csak a XVIII. században kezdődtek el, megszülettek az első — főleg német, francia és olasz — forráskiadványok, kézikönyvek és kritikai kiadások. A kutatások ösztönzői általában az egyetemek voltak, ahol értékes könyvtárak és irattárak, valamint a múlt század közepétől tanszékek és formálódó egyetemi múzeumok álltak az új