Levéltári Közlemények, 67. (1996)
Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi pecséthasználata a XIV. század közepéig / 51–60. o.
60 Koszta László: A pécsi székeskáptalan hiteleshelyi pecséthasználata két pecsét készítése között. 50 Véletőleg erre a pecsétre is később, a nagypecséttel egy időben vésték rá a csillag fölött látható szalagot. A fennmaradt lenyomatok alapján a módosítás 1298-ban figyelhető meg első esetben. 51 A kispecsét használatba vétele után a privilégiumokat mindig a függőpecsétként alkalmazott második pecséttel erősítették meg, a kispecsétet pedig kizárólag a pátens és zárt okleveleken használták. Kezdetben egyszerűen rányomták az oklevelek hátoldalára, amelynek következtében könnyen letöredezett a viasz, 52 és emiatt kevés korai lenyomata maradt. A XIV. század elejétől azonban már a pecsét megerősítése végett az oklevélen átfűzött keskeny hártyaszalaggal is időtállóbbá tették 53 és ennek köszönhetően több, viszonylag épebb lenyomat maradt ránk. A pécsi káptalan pecséthasználatának áttekintésekor még egy pecsétet kell röviden érinteni. A XIII. század utolsó évtizedében nagy mértékben megnőtt a pécsi hiteleshely forgalma. Egy évtized alatt hatvan oklevelet adott ki a káptalan, csaknem annyit, mint a század korábbi évtizedeiben összesen. A megnövekedett feladatok megkövetelték, hogy a hiteleshelyi oklevéladás intézményes kereteit a káptalanon belül kialakítsák, így legkésőbb erre az időszakra létrejött egy kis hiteleshelyi kancellária, amelynek az élére a nótárius került. A hiteleshely belső adminisztrációja, például a külső hiteleshelyi munkára történő felkérés, legalábbis részben, írásban történt. Az ilyen iratok megpecsételésére pedig nem a káptalan említett két pecsétjét használták, hanem egy külön kis pecsétnyomót vésettek, amely állandóan a nótárius rendelkezésére állhatott. A pecsétről egyetlen oklevél tesz említést. Az 1290-es évek második felében ,,sub sigillo notarii nostri" kiadott, keltezetlen oklevélben a káptalan a vajszlói egyház papját bízta meg egy hiteleshelyi vizsgálat végrehajtásával. 54 A szövegben említett pecsét teljesen lepergett az oklevélről, halvány lenyomata alapján azonban megállapítható, hogy egy kb. 22 mm átmérőjű, kerek pecsétet nyomhattak rá. 55 Sajnos körirat hiányában nem tudjuk eldönteni, hogy a pecsét egy bizonyos — vélhetőleg Dámján nevű 56 — nótáriusé volt-e, vagy a káptalan mindenkori nótáriusához tartozott, személyhez vagy tisztséghez kötődött-e. A XIII. század végére kialkult a pécsi káptalan pecséthasználatának a középkor végéig érvényes gyakorlata. A káptalan pecsétéinek ismertsége és általános tekintélye volt talán az az ok, amely a későbbiekben már nem tette lehetővé az újabb pecsétváltást. 57 50 A magyar székeskáptalanok közül az esztergomi káptalan kezdett először — 1243-tól — kispecsétet használni. A kisebb pecsétek a XIII. század második felében tűnnek fel a magyar egyházakban, pl. 1279-ben a bácsi káptalanban, 1291-ben pedig a váradi káptalanban. (Kumorovitz L. B.: Az autentikus pecsét. In: Turul 50 (1936) 67., Kumorovitz L. B.: A magyar pecséthasználat története a középkorban. Különnyomat a Jászóvári Premontrei Kanonokrend gödöllői Szent Normert Gimnáziumának 1943—44-i évkönyvéből. Budapest 1944. 44. és Kumorovitz 1993. 58. 51 DF. 259772. 52 Pl. 1293. DL. 40216.; 1294. DL. 1395. 53 Ezután ügyeltek arra, hogy a felerősítésnél használt hártyaszalag ne takarja le a szöveget, így mindig egy sorközbe fűzték be a hártyát, pl. 1311. DL. 86917.; 1319. DL. 73267. 54 ÁÚO. XII. 670. 55 DL. 25780, az oklevelet is egy kicsi, 11,,8x5,2 cm-es hártyára írták. 56 1294. ÁÚO. X. 162—165. 57 A XIV. század eleje után már csak két káptalan vésetett új pecsétnyomót, 1371-ben a zágrábi és a XVI. század elején az aradi. Takács 1992. 31., 46. és 99.
