Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - KRÓNIKA - Kaszás Marianne: Szőcs Sebestyén (1938–1996) / 219–220. o.

Krónika 219 anyaggyűjtései és láttak napvilágot olyan, akkor vitatott történelmi személyiségek, mint Horthy Miklós és Bethlen István titkos iratai is. A hivatali szolgálatban konok fegyelmezettség, az emberekkel való baráti- és az azzal gyakorta határos munkakapcsolatokban követésre méltó empátia vezérelte segítőkészség voltak célravezető vezetői eszközei. Az 1956-ot követő emberpróbáló években merőben ellentétes politikai indíttatású embereket mentett át és alapértékeihez tartozó kompromisszum-készségével meg is teremtette számukra a nyugodt munkavégzés lehetőségét. Commissiója idején váltak az általános, majd a szaklevéltárak a primer források mellett azok kutatói és mások számára biztonságos őrzőhelyekké. Az egyházak gyűjteményi központjai és a Levéltári Igazgatóság együttműködése és összehangolt tevékenysége tette lehetővé a nehézkesen induló iratbegyűjtést, számos politikai ellenérzést sőt ellenvetést sikerült közmondásos meggyőző képességével legyőznie. Nagy kedvvel és szakértelemmel szervezte az azóta is csak hiányként emlegetett rendszeres szakmai továbbképzéseket, elévülhetetlen érdemei vannak (voltak) a levéltáros társadalom együvé szervezésében. Különös, nővéri gondoskodással vette körül a fiatalokat. Generációm számos tagja emlékezhet arra, hogyan segítette őket a pálya- és életkezdés munkahelyi és családi problémáinak megoldásában, milyen bölcsességgel egyengette ki magánéletük vargabetűit is. Számára a tétlenséggel súlyosbítom tehetetlenség és az élet összebékíthetetlen fogalmak voltak. Mindenkit türelemre intett — Ő Maga várni soha nem tudott. A hosszú heteken át Őt néma mozdulhatatlansággal megalázó halál késett... Nem akarta, hogy bármi fennmaradjon belőle, 1995. július 20-án elbúcsúztattuk ugyan, de emlékét még életében szétszórta... Petri Edit Szőcs Sebestyén (1938—1996) 1996. április 18-án hosszú betegség után elhunyt dr. Szőcs Sebestyén, a magyar levéltárosok jól ismert kollegája, aki egy év híján három évtizedet töltött a levéltárosi pályán. Az 1938-ban Bukarestben született Szőcs Sebestyén pályakezdése kényszerűen elhúzódott. Az 1956-ban a Római Katolikus Ferences Altalános Gimnáziumban érettségizett diákot nem vették fel az egyetemre, aki ezért elsőként egy vállalatnál helyezkedett el, majd könyvtárosként tevékenykedett. Ezzel egy időben, 1959—61 között a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója és a Dunántúli Református Egyházkerület könyvtárának dolgozója. Ezután újabb kitérő következett. 1962-től 1966-ig Szőcs Sebestyén a PIV Duna Papírárugyárban vállalat munkát. Időközben, 1963-ban, beirakozott az ELTE BTK esti tagozatára, ahol 1969-ban szerzett magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát. Ettől az időtől vált egyértelművé a levéltárosi és a történész szakma iránti elhivatottsága: 1967 januárjától mint a MOL kutatótermi levéltárosainak egyike Szőcs Sebestyén végre megkezdhette levéltárosi pályáját. A kései indulásból fakadó hátrányokat Szőcs Sebestyén gyorsan ellensúlyozta: alig három évvel az egyetem elvégzése után már meg is védte egyetemi doktori disszertációját, amely még 1972-ben könyvalakban is megjelent az Akadémiai Kiadó gondozásában. E könyvében Szőcs Sebestyén a kormánybiztosi intézmény 1848-as kialakulását vizsgálta. A nagyon gazdag levéltári dokumentáción nyugvó monográfia az intézménytörténet mellett 53 kiküldött kormánybiztos működésének aprólékos rekonstruálását is elvégezte. A téma