Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - Nagy Ferenc– G. Vass István: Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez, 1918–1945. Az iratokat válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: Pritz Pál. Bp., 1994. / 168–170. o.

Irodalom 169 szükséges írószereket és papírt saját költségükön kötelesek beszerezni (164. sz. dokumentum, 1924. IX. 2.). Külügyminiszterek, miniszteri osztályfőnökök sora kényetelen több mint egy évtizeden keresztül azzal foglalkozni, hogy az apparátust rendszeres munkára szoktassa (56—60. sz. dokumentum), hogy kiadmányozásra jogosult vezető tisztviselőknek megmagyarázza, milyen udvariassági formulákat illik használni, ha egy miniszternek írnak hivatalos levelet (148. sz. dokumentum), a francia nyelv és a diplomáciai szóhasználat fordulataiban eligazító sillabuszokat kell összeállítani, mert a minisztériumból olyan levelek mennek ki, amelyek nem méltók egy ország külügyi aparátusához (79. és 146. sz. dokumentum) stb. ízlés és egyéni érdeklődés dolga, hogy egy ismertetésben ki mit emel ki. A kötet gazdag tartalmából a fenti, az önálló magyar külügyi szolgálat kezdeteinek „nyomorúságát" illusztráló dokumentumok mellett hadd emeljük még ki a levéltáros szakma szempontjából talán legérdekesebbeket, a Külügyminisztérium szervezetére, különösen pedig a diplomáciai munka jellegzetes irattípusaira vonatkozó dokumentumokat. A külügyi szolgálat szervezetének, sajátos feladatainak megértése szempontjából különösen fontos az 1920-as évek elején lezajlott vita, illetve az ekkor született tervezetek közlése (7—10. számú dokumentum). A Külügyi Levéltárban kutatók részére alighanem szintén nélkülözhetetlen lesz a 21. számú (mintegy 20 oldal terjedelmű) dokumentum — valójában több dokumentumból a szerző által készített összeállítás — is, amely az 1921 és 1943 között hosszabb-rövidebb ideig működött osztályokat és ezek feladatkörét mutatja be. Ami pedig az irattani vonatkozásokai illeti: tanulmányozhatjuk a szóbeli és hivatalos jegyzék (71—74. sz. dokumentum), valamint a táviratok — ezen belül a számjeltáviratok — készítésének szabályait (75—77. sz. dokumentum), olvashatjuk a külügyi iratokban oly jellegzetes napi jelentés készítésére vonatkozó utasításokat (117—118. sz. dokumentum), valamint jónéhányat a minisztérium ügykezelésére, adminisztrációjára vonatkozó rendelkezések közül. A kötet közel 300 dokumentumot tartalmaz. Levéltári forrásbázisa alapvetően a Külügyminisztérium Elnöki osztálya, illetve a Miniszteri kabinet iratanyaga. A Külügy minisztériumi Levéltár kutatói előtt ismeretes, hogy az iratanyag meglehetősen egyenetlen. Egyes időszakokat és bizonyos tárgyköröket bőségesen lehet dokumentálni, míg más esetben érthetetlen hiátusok tátonganak. E hiányok áthidalásában azonban többnyire segített a nyomtatott forrásanyag — mindenekelőtt a Külügyi Közlönyben megjelent rendeletek — feldolgozása és a legfontosabbaknak a kötetbe való beemelése. A közlésre érdemesnek minősített dokumentumok kiválogatásával messzemenően egyet lehet érteni: a közel 300 db között szinte egyetlen sincs, amely felesleges ismétléseket tartalmazna. A párhuzamos, vagy a szövegben hivatkozott dokumentumokat a szerző a szabatosan és tömören megfogalmazott jegyzetekben ismerteti. A közölt dokumentumok a jelzetek alapján visszakereshetők. Csupán a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a K 58 állagon belül a 19. számú dokumentum jelzete nem ,,A csoport 1920", hanem ,,1920—1/2. t. 1—5 fólió"; a 224. számúé nem „1943. 99. fólió", hanem „1943—1/4. t. 111. fólió"; a 225. számúé nem „1943. szn. 99. fólió", hanem „1943—1/4. t. 99. fólió"; végül a 288. és 289. számú dokumentumok jelezete nem „1943. 179." illetve „1943. 182. fólió", hanem „1943—III/8. t. 179. és 182. fólió". A terjedelmes forrásanyagot a szerző nem időrendben közli, hanem négy nagyobb fejezetcím alá sorolja: A szolgálat felépítése; Működése; Tagjai; Helye a társadalomban. E négy nagy fejezeten belül azután további alfejezeteket és azokon belül kisebb tematikai egységeket alakít ki. Olyan szerkezetet tehát, amit inkább egy értekezés, egy monográfia műfaji keretei között lehetne következetesen végigvinni, hiszen a közölt dokumentumok rendszerint a fejezetcímben meghatározott témakörön kívül más témakörökre vonatkozó információkat is bőségesen tartalmaznak. így — megítélésünk szerint — a túlbonyolított szerkezet inkább nehezíti, mint segíti a kötet használatát, az egyes dokumentumok közötti