Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - Solymosi László: Zsigmondkori oklevéltár. III. (1411–1412), IV. (1413–1414). Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette: Borsa Iván. Bp., 1993–1994. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok, 22., 25.) / 161–164. o.

Irodalom 161 A következő hat tanulmány kisebb korszakokra bontva vázolja fel a városban zajló politikai küzdelmeket. Bárány Ferenc a tanácskormány bukásától a gazdasági válságig, Tamasy Mihály a válság idején és után, A. Sajti Enikő a. háború előtti években, Kanyó Ferenc a háború idején követi nyomon az eseményeket. A szerzők igen alapos forrásfeltáró munkát végeztek, mondanivalójukat sok adattal támasztják alá, néhol azonban érezhető a megfelelő távlatok hiánya, amiről fentebb már szóltunk. Érzésünk szerint a politikai küzdelmek ábrázolása a monográfián belül kissé túldimenzionált. A XX. században a helyi politikai küzdelmeknek már korántsem volt akkora jelentősége, mint amekkora súllyal ezek a mongráfíában szerepelnek. E tény okát valószínűleg az írások születésekor jellemző túlpolitizáltságban kereshetjük. Mindemellett A. Sajti Enikő megfelelő távolságtartással és kellő objektivitással dolgozza fel témáját, Kanyó Ferenc pedig érdekfeszítően írja le a háborús évek Szegedre, a szegedi emberekre gyakorolt hatását. A kötet utolsó nagy egysége a ,,Művelődés, kulturális élet, vallások és intézményeik". Az előző, harmadik kötet ragyogóra sikerült megfelelő egysége után némi csalódást érezhet az olvasó. Néhány üdítő kivélteltől eltekintve ezek az írások megmaradnak a korrekt szakmai ismertetés, adatfelsorolás szintjén. Pedig a szerzők névsora ígéretes és feldolgozandó anyag is lett volna még bőven. Ismeretes, hogy Szeged kulturális élete ebben az időszakban igen színes, érdekes volt, és nem utolsó sorban addig nem tapasztalt fejlődést produkált ellentmondásaival együtt is: a város szellemi arculata ekkor kezdett körvonalazódni. Kár, hogy ez kévésé érezhető a tanulmányokból. Jó lett volna olvasni az egyleti, egyesületi életről, vagy például Klebelsberg kultuszminiszter munkásságának a város szellemi életére gyakorolt hatásáról. Örvendetes ugyanakkor, hogy érdekes sporttörténeti összefoglalót olvashatunk Nagy Miklóstól. Összefogott, folytatásra váró munka Giczi Zsolt tanulmánya, aki az egyházak életét mutatja be színvonalas írásában. A szegedi irodalmi életről Lengyel András tollából olvashatunk ismertetőt, akinek azonos témájú könyve után e tanulmánya kevéssé sikerült. Az oktatásnak elsősorban az intézményrendszerét mutatja be Szabó Tibor. A színházi életről Kürtösi Katalin, a zenéről Kalmár Ferencné, a képzőművészetről Szelesi Zoltán írt. A monográfia egyik legnagyobb értéke a gazdag fotódokumentáció, amely igen jól válogatva idézi fel a kor hangulatát. T. Molnár Gizella ZSIGMONDKORI OKLEVÉLTÁR III. (1411—1412), IV. (1413—1414) MÁLYUSZ ELEMÉR kéziratát kiegészítette és szerkesztette BORSA IVÁN. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993—1994. 869+778 oldal. (A Magyar Országos levéltár Kiadványai. II. Forráskiadványok, 22, 25.) Fejérpataky László, a modern diplomatika magyarországi megteremtője, 1885-ben a Magyar Történelmi Társulat budapesti kongresszusán nagyszabású forráskiadási elképzeléssel állt elő: „Az Árpádkori oklevélanyagot már meglehetősen ismerjük; az összes eredetiben vagy átiratban fennmaradt vagy csak említett oklevelek és oklevélnyomok (vestigia) regestaszerű feldolgozásának itt az ideje; a ki e munkára adja magát, előkészítheti az Anjou- és Zsigmond-kor, ez oklevélileg oly kevéssé ismert kornak regestáit; s fáradságos munkáját kétségtelenül a belőle származó legnagyobb tudományos haszon fogja jutalmazni." {Századok 19:1885/8, 84.) Sommás javaslata mind a mai napig jelentős mértékben meghatározza a középkori forráskutatás és kiadás feladatait.