Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - Marjanucz László: Szeged története. 3. k. 1., 2. rész. 1849–1919. Szerk.: Gaál Endre. Szeged, 1991. / 155–159. o.

Irodalom 157 és egy — igaz vékony, de exportképes nagyipart látunk. Jellemző a szerkezeti változások méretére és a polgárosodás ütemére, hogy a modern szektorok foglalkoztatottjainak száma 1850—1910 között megötszöröződött, míg a lakossági gyarapodás mindössze kétszeres volt. Jóllehet a mezőgazdasági-ipari népességi index 1910-ben 40—50%-os megoszlást mutatott, ami jelentős paraszti csoportok meglétére utal, de arányuk az össznépességen belül alulmaradt az országosnak (64%). Viszonylag jelentős társadalmi súlyuk abból adódik, hogy Szegednek jelentős külterületi népessége volt, mely közigazgatásilag a városhoz tartozott, de megélhetését a földből biztosította. Kováts Zoltán pontos, egykori anyakönyvekre támaszkodó elemzése a népesedési viszonyokról — ilyen széles alapokon és a történeti demográfia kifinomult módszereit alkalmazva — szintén úttörő vállalkozás. Népességi mutatókat a korábbi monográfiákban is találhatunk, de azok — más forrásbázisuk miatt — nem alkalmasak a demográfiai magatartás változásainak érzékeltetésére, a népességnövekedés forrásainak pontos felmérésére. Ezek az ismeretek pedig a polgárosuló helyi társadalom munkaerőpiacának vagy a műveltségi viszonyok rekonstruálása szempontjából nélkülözhetetlenek. Az első kötetet záró fejezetek (Közegészségügy — Dudás Béla; Betyárvilág — Szabó Fernc; Parasztság életmódja — Juhász Antal) a polgári fejlődés fontos művelődésiszociális vonatkozásait veszi számba, a modernizáció olyan városi jelenségeit, amely szolgáltató jellegével (egészségügy, biztonság) egyszerre javította az élet minőségét, és bővítette a belső piacot. Gaál Endre bemutatásából ismerhetjük meg a polgárság tagozódását, a munkásosztály társadalmi összetételét. Körültekintő elemzéséből kiderül, hogy a polgárságnak Szegeden is különböző csoportjai léteztek, közülük azok jutottak nagyobb társadalmi súlyra, akik részesei voltak a városi hatalomnak, illetve megfelelő vagyonnal rendelkeztek. Az új polgári elit összefonódását empirikus módszerekkel bizonyítja: a város új vezető tisztviselői a modern tőkés gazdálkodást nemcsak előmozdítják hatalmi eszközekkel, hanem személyükben is elkötelezettek voltak a polgári gazdasági érdekek képviseletéében. A társadalomrajz különleges értéke abban van, hogy a kereskedők, bankárok, iparosok, tisztviselők, értelmiségiek társadalmát nem elvont definíciókban jeleníti meg, hanem konkrét családi-személyi életpályák, egyéni polgári karriereken keresztül érzékelteti, miközben a kvantitatív források alapján felvázolja a polgárság századfordulón bekövetkezett nagy belső átrendeződését (a régi hajósgazdák, és kereskedők háttérbe szorulása — az új ipari vállalkozók élre kerülése) —. A munkásosztály kialakulásával kapcsolatban azt a fontos — nem nagyon ismert — összefüggést emeli ki, hogy Szegeden a tőkés fejlődés a számszerű növekedés mellett, belső szerkezetmódosulással is járt, mégpedig a sajátságos kisipari és a gyáripari munkásság párhuzamos növekedésével. A 2. kötet tartalmilag két nagy egységre bomlik. Egyik Szeged közigazgatási helyzetével és politikai-társadalmi mozgalmaival foglalkozik, a másik a város egyházi, kulturális és sportéletét tárgyalja külön önálló fejezetekben. Ruszoly József közigazgatástörténetről írott fejezetei (Az állami közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek Szegeden; A városi szervezet reformjai; Állandóság és változás a városi szervezetben) egy polgárváros differenciálódott funkcióihoz igazodó hatósági szervezet kiépüléséről tudósítanak. Tényszerűen bizonyítja, hogy Szeged miként jutott nagyobb szerephez az állami igazgatásban, és miként szervezte meg a városi közszolgálat intézményes alapjait. Mai fülnek talán furcsán hangzik, hogy Szeged pl. az állami közigazgatás által is méltányolt előkelő gazdasági és kulturális jelentősége ellenére sem lett megyeszékhely. Tényleges súlyának közigazgatási-területi konzekvenciái csak a torontáli Újszeged Szegedhez csatolásában jutottak kifejezésre. Rendkívül tanulságos a Gaál Endre tollából való két fejezet, a , ,Városi Háztartás "ról és a ,,Városi Levéltárról". Napjaink zűrzavaros államháztartási képe miatt nem érdektelen