Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - IRODALOM - Marjanucz László: Szeged története. 3. k. 1., 2. rész. 1849–1919. Szerk.: Gaál Endre. Szeged, 1991. / 155–159. o.

156 Irodalom igazodva. Időbeli beosztásához a recenzens azt a véleményt fűzi, hogy az újabb történeti korszakolás az 1848—1918 közötti időszakot tekinti a polgárosodás egységes alszakaszának („liberális kor"). Ugyanakkor helyesen kezdi a dualizmus tárgyalását 1879-cel, mely nemcsak a „nagy árvíz", hanem a modern, polgárváros születésének időpontja is. Itt érhető leginkább tetten a ,,szegediség" elve, hogy ti. elsősorban Szeged, s nem az ország történetét írja. Ennek megfelelően, az első rész fejezetei a város önkényuralmi közigazgatási helyzetét, illetve az alkotmányosság feltételei közé való beilleszkedésének politikai folyamatát tárgyalja a nagy árvízig. Ezen belül 1870—-72-ben jelölte meg ezt a korszakhatárt, amit az országos politikai változásokhoz igazodó helyi közigazgatási átalakulás időpontja természetes módon jelölt ki. Ruszoly József, kiváló jogtörténész biztos kézzel vezet végig a polgári közigazgatás kialakításának folyamatán. Széles levéltári forrásbázison bizonyítja a politikai rendszerváltozások és a helyi közigazgatási szervezet átalakulásának összefüggéseit. A korszak politikai küzdelmeit Tóth Ede mutatja be a téma sajátosságaiból adódóan, jórészt a helyi sajtóorgánumok alapján. Több fejezet foglalkozik a városkép átalakulásával és az árvízzel, ami tulajdonképp összefügg. így a Nagy Zoltán és Vágás István által írt részek tartalmilag egy egységet képeznek: az árvíz korfordulós jelentőségét emelik ki. Nagy Zoltán az urbanizációs szint víz előtti és utáni összevetésével, Vágás István az árvízi pusztítás méreteinek és a vízszabályozás városszervező jelentőségének a bemutatásával. Ennek során szerzünk tudomást arról, hogy a Szeged környéki gátrendszer felépítése vagy a város magassági szintjének 8 méteres megemelése a XIX. század egyik legnagyobb magyarországi építkezése volt. Egy-egy konkrét dolog jelentőségét elsősorban az összehasonlító módszer segíítségével világíthatjuk meg. Ezt teszik a szerzők is, amikor Szeged városiasodási mutatóit az ország más városaiéval (Temesvár, Kecskemét, Debrecen) vetik egybe. A szinte utcáról-utcára haladó történelmi,, idegenvezetés " érzékelteti a rusztikus Szeged külső utcaképét, sajátos építészeti megoldásait (polgári lakóházak, napsugaras építkezés), majd föltárja előttünk a fejlődő polgárváros látképét. Modern közvilágítás, sugaraskörutas utcahálózat, fásított parkok, s az eklektikus építészet máig gyönyörködtető palotái jelzik a nagyvárosi lét urbanizációs kísérő jelenségeit. Mindez imponáló képanyaggal és térképábrával alátámasztva. Innentől a könyv eltér a kronologikus szerkesztésmódtól, s a polgárosodás gazdaságitársadalmi eredményeit külön nagy fejezetekben részletezi. Ennek a szerkesztési módnak megvan az az előnye, hogy a politikai élet hirtelen változásaitól lemaradó szociális és ökonómiai folyamatokat hosszabb időtávon tekinti át. Ugyanakkor ezek a kérdések a Szeged történetével foglalkozó korábbi monográfiákban (Reizner János: Szeged története I—IV. 1899—1900, Kulinyi Zsigmond: Szeged új kora 1879—1899; 1901,) nem kaptak olyan hangsúlyt, mint a mostaniban. Juhász Antalnak a mezőgazdaságról írt történeti rajza nem egyszerű gazdasági áttekintés, hanem a birtokjog és határhasználat változásaitól, a művelési ágak szerkezetén át a tanyás gazdálkodás kibontakozásáig terjedő, a gazdasági fejlődés társadalmi indítékait is feltáró történeti elemzés. Ezekből a fejezetekből ismerhetjük meg pl. a legelőfelosztás (Szeged „kiegyezése") következményeit: a paraszti földéhség levezetését — Szegeden nincs agrárszocializmus! —, vállalkozói célú bérföldgyarapodást; állattenyészétés és növénytermesztés viszonyának a megváltozását. A mezőgazdaság létalap-biztosításán túlmenő, vállalkozói készségeket kibontakoztató hatásait már a polgári fejlődés elemének tekinthetjük. Méginkább kidomborodik e fejlődés polgári jellege a kereskedelem és ipar átalakulási folyamatában (Káplnai Iván). Míg egy századdal korábban a kereskedelem és ipar a helyi szűk igények kielégítését szolgálta, addig a XIX. század végén már a polgári igények szerint szakosodott kereskedelmi hálózatot