Levéltári Közlemények, 67. (1996)

Levéltári Közlemények, 67. (1996) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lakos János: Ismeretlen dokumentumok az Országos Levéltár 1956 novemberi égéséről / 135–153. o.

Ismeretlen dokumentumok az Országos Levéltár 1956. novemberi égéséről 143 hányan az alagsorig felmentek. Megállapították, hogy valóban ég valamelyik raktár, Kossányi javasolta is, menjenek fel oltani, de a vállalkozás akkor még életveszélyesnek látszott, s visszamentek az óvóhelyre. Erősen sötétedett (délután 6—1/2 7 tájban), amikor újra feljöttek. Kossányi felszaladt a IV. emeletre, de ott már oly nagy volt a füst, hogy meg sem lehetett közelíteni a 75-ös raktár bejáratát. Ezen közben idegenekkel az épületben nem találkozott. Fasciculusokat az ajtó előtt nem látott. A tűzoltótömlő használt vagy nem használt voltát nem figyelte meg. A tűzeset után a főigazgató felkérésére készített jelentését Szabó Károly, Simon Ferenc és Kudor Tivadar előtt felolvasta, s a jelentés végleges formáját velük egyetértésben alakította ki. Kossányi Béla [sajátkezű aláírás] Simon Ferenc: November 6-án, kedden délután 2 óra tájban ment le Szabó Károllyal, kivel addig a műhelyben rádiót hallgatott, a bunkerbe. 1/2 4 körül a szemben levő házból átszóltak a vészkijáraton át: „ég a levéltár." Felmentek az alagsorba. Onnan látták a tüzet. Oly nagy volt azonban akkor még a lövöldözés, hogy jobbnak látták visszafordulni a bunkerbe. A harci zaj elcsitultával kb. 6 órakor ismét feljöttek, s hozzá kezdtek az oltáshoz. Kossányi Béla s talán más valaki is telefonálni ment. 6-án a második feljövetelükig, ill. a tűzoltáshoz kívülről segítségül hívottakon kívül* az épületben nem látott idegeneket. Simon Ferenc [sajátkezű aláírás] Betlendi János: November 6-án délután a bent lakók közül utolsónak ment le a bunkerbe. Előzőleg felment a 71-es raktárba pénzért és két ízben is a III. emeleti szobájába ruháiért, ill. takaróiért. Fent jártakor alaposan körülnézett a folyosókon, az ablakokon is kinézett. A szovjet tankok akkor vonultak fel a Mártírok útján. Látta az ágyúcsöveikből kicsapódó torkolati tüzeket. Arra a kérdésre, hogy látott-e idegeneket az épületben, a leghatározottabban azt feleli, hogy nem. Betlendi János [sajátkezű aláírás] Szabó Károly: November 6-án délelőtt 11 óra tájban Simon Ferenccel együtt bejárta az épületet. A 69. raktárban találtak egy gránátfejet. Ott akkor már több romboló száraz belövés nyomára bukkantak. 13

55 perckor vonultak le az óvóhelyre. Kb. 1/4 4 után 5—10 perccel jelezték a szomszédból, hogy ég a levéltár. Felmentek az alagsorba, ahonnan ők is észlelték a tüzet, de akkor még oly nagy volt a lövöldözés, hogy nem volt tanácsos felmenni az emeletre. Kb. 1/2 6 tájban megint átszóltak a szomszédból Németh asztalosék. Erre Szabó Károly átment hozzájuk a szemben lévő épületbe. Az I. emeletről látta, hogy már a levéltári alagsorban is ég valami. Erre valamennyien felmentek oltani. Kb. este 7 óra tájban Szabó Károly átszaladt a Hadtörténeti Intézetbe telefonálni. Távozásakor id. Kaszala László a portán volt. Arra nem emlékszik, hogy ekkor nyitották e ki a kaput, vagy már akkor nyitva volt-e. Talán 7-én vagy 8-án vették észre, hogy hiányzik a főkapu kulcsa. Arra pontosan emlékezik, hogy szerdán 7-én Kossányi Bélával és Simon Ferenccel az ágyban fekvő id. Kaszala Lászlótól átvett kucscsal ő maga nyitott harmadmagával kaput az oroszoknak. Azt, hogy az óvóhely ajtaja nyitva van, emlékezete szerint 9-én hallotta. ** Szabó Károly [sajátkezű aláírás]