Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Pajkossy Gábor: A reformkori Országgyűlési Tudósítások / 121–136. o.
126 Pajkossy Gábor Az 1832/36-os országgyűlésről szóló másik jelentős kéziratos tudósítást Kossuth korábbi szerkesztőtársa, Orosz József (1790—1851) indította el, 1834. február elején. Orosz ekkorra már elismert publicistának számított. 1831—1832-ben könyvet jelentetett meg az 1830. évi országgyűlésről (Ungarns gesetzgebender Körper auf dem Reichstage zu Prefiburg imJahre 1830). Orosz felszólalónként haladva összefoglalta az elhangzottakat, és — mivel beszámolt a kerületi és a főrendi üléseken történtekről is — elsőként adott képet egy magyar országgyűlés tanácskozásairól. A munka Kossuthnak is mintául szolgált: „abból sokat tanult", írta később, és , ,az nemzette Országgyűlési Tudósításainak első eszméjét". 1832 végén Kossuthtal együtt ő is szóba került a kerületi napló szerkesztőjeként, végül azonban ő sem kapta meg a megbízást. 1833 februárjától Kossuth felkérésére részt vett az Országgyűlési Tudósítások szerkesztésében, 1833. november 1-től pedig három hónapig egyedül szerkesztette a lapot. Az ellenzéki hírben álló publicista azonban 1833 októberében megállapodott Reviczky kancellárral, hogy — havi 150 Ft-os díjazás fejében, amelyet egészen 1848-ig húzott — nem lép fel a kormányzattal szemben, és kiválik a Kossuthtal közös vállalkozásból is. Orosz csakhamar privilégiumot kapott a Fillértár kiadására, majd 1837 közepén Hírnök címmel Pozsonyban hírlapot indított, amely a kormányzat sokoldalú támogatásában (szubvenció, enyhébb cenzori bánásmód stb.) részesült. A hírlap az anyagi támogatás megvonásáig, 1845-ig állt fenn. Pályájának fordulta után Orosz a kormányzat bizalmasának számított, sőt besúgóként tartották számon. 1848 tavaszán azonban már a Völkerbund című, a Batthyány-kormány szubvenciójával Bécsben megjelenő lapot szerkesztette, majd emigrációban halt meg. 10 Orosz 1834. február elején indította meg önálló lapját, Diéta-közlő címmel. A lap Kossuth lapjával azonos rendszerességgel, formátumban, terjedelemben és áron jelent meg, az országgyűlés végéig összesen 219 számban. Orosz új lapja mindvégig megőrizte azokat a formai jegyeket, amelyek a Kossuthtal közös Tudósításokra, voltak jellemzőek (de amelyeken Kossuth már túllépett): nem hozta sem a szerkesztő nevét, sem a lapzárta időpontját, s foglalattal (tartalomjegyzékkel) is csak 1836 februárjától szolgált az olvasóknak. Orosz még a Kossuthtal kibontakozott vita idején, 1834 januárjában világossá tette, hogy politikai (,,mérsékletes közepiség") és szerkesztői elvei („kritizáló jegyek" mellőzése) eltérnek a Kossuthéitól. A Diéta-közlőből elmaradtak a kommentárok, megjegyzések, véleménynyilvánítások, amelyek a Tudósításokat jellemezték. Orosz megjegyzés nélkül, egy mondatban számolt be az úrbéri kérdésben kelt elutasító királyi rezolúciónak a kihirdetéséről (míg Kossuth a hírhez ezt a mondatot fűzte: „Nehéz munka keblem érzéseit legyőzni, hogy tollamba ne folyjanak!"); vagy pl. egyformán „nevezetesnek" nevezte az alsótáblának 1834. november 10-én az örökváltság mellett, illetve december 10-én avval szemben elfogadott határozatát. A lap előfizetőinek számát és körét egyelőre nem ismerjük. Mindössze annyit tudunk, hogy Orosz 1834 októberében tizenegy példányban postázta a lapot (Kossuth ugyanekkor 29 példányban); mivel Orosz maga is kisszámúnak nevezte vállalkozása támogatóit, s — noha a Diéta-közlő az országgyűlés végéig megjelent — az 1836. mámind a négy listán. — Itt térek ki, röviden, az OK MO:VI:1832/36/D alatti, „Landtagsberichte" c. tudósítással kapcsolatos problémákra. Az 1. szám 1834. február 1-én, az utolsó, az 58. pedig szeptember 3-án kelt. E tudósítás (amelynek ezen egy példányát ismerem) valójában Kossuth lapja 116—122. és 124—175. számának fordítása, az eredeti számos részletének — s éppen a legjellemzőbb részleteknek — elhagyásával; ugyanakkor az egykorú olvasó számára semmi sem utal arra, hogy valójában egy (rövidített) fordítást tart a kezében. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy megállapítsuk: a Tudósítások Kossuth tudtával készült német változatával van-e dolgunk, vagy pedig egy ismeretlen szerző által elkövetett plágiummal. 10 KLÖM VII. 357. (Kossuth hatodik perbeli szóváltása, 1838. február 27.); KLÖM VI. 415-417. és MOL MKanc. eln. 1841:462. (a kormányzattal kötött alku Reviczky és Orosz lényegében egybehangzó előadásában); KLÖM VII. 357. 1. 51. jegyzet; Pulszky Ferenc: Életem és korom. Bp., 1958. I. 364. és passim.
