Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Pajkossy Gábor: A reformkori Országgyűlési Tudósítások / 121–136. o.

A reformkori Országgyűlési Tudósítások 127 jus 2-i kerületi ülésen nyilvánosan csak Kossuthnak mondtak köszönetet, úgy tűnik, hogy Orosz nem tudta a versenyt tartani Kossuthtal.

11 Időben a második kéziratos tudósítást, Constitutionel címmel, Kacskovits Lajos (1806—1888) indította el 1833 elején.

12 A szerkesztő személyét egy felhívásából és visszaemlékezéseiből ismerjük. Kacskovits utóbb a Kisdedóvó Egyesületeket Magyarországon Terjesztő Egyesület, majd a Magyar Gazdasági Egyesület titkára volt, 1843-tól pedig Pest város főjegyzője. Nyílt politikai szerepet 1848/49-ben képviselőként és belügyminisztériumi tisztviselőként, majd 1861-ben, ismét képviselőként vállalt. Ekkoriban, kezdő ügyvédként, Eötvös József és Feyes Antal jogügy igazgatósági ügyészek — Kossuth későbbi perbeli ellenfelei! — mellett dolgozott, de ismerte már Vörösmartyt, Bajzát, és szépirodalmi próbálkozásai is voltak. Mint írja, ismeret- és tapasztalatszerzés céljából indult Pozsonyba. Bechtold József grófot képviselte és tudósította is, aki ez utóbbi feladat alól csakhamar felmentette. Ezt követően gondolt arra, „nem volna-e célszerű írott újságban közölni legalább nógrádi ismerős[eivel] az érdekesebb tárgyú vitatkozásokat", s anélkül, hogy tudta volna, hogy ,,íly írott újságot [kívüle] Kossuth Lajos, Jablanczy, sőt mások is küldözgetnek haza" „néhány előfizetőt szerezve" megindította újságját. Emellett, 1833 első felében, amíg az tartott, tollbamondóként részt vett a kerületi napló leiratásában.

13 A lap hetente, egy ív terjedelemben, folio alakban jelent meg, a „laptársak" között egyedülálló módon háromhasábos „tördeléssel". A lapra — 1833 szeptemberében — havi 13 Ft-ért a szerkesztőnél és Nógrádban élő bátyjánál lehetett előfizetni. Kacskovits kezdettől fogva feltüntette a lapzártát vagy a postázás időpontját, és beszámolóját a tanácskozás tárgyára utaló címek (pl. Vallásbéli súlyok, Urbárium, Rescriptum), illetve — nem állandó — rovatcímek (Legújabb, Erdemkoszorú, Hírlelik, Egyveleg) beiktatásával tette áttekinthetővé. A lap nem csupán az ülésekről tudósított. ,,Sajtó" cím alatt szeptember 19-én pl. ezt közölte: „Ez országgyűlés kezdete óta folytatott Országgyűlési Tudósítások czímű újságlevélnek érdemes szerkeztetője teljesen kimerítő és közmegelégedésre méltó lapjait egy idő óta kőírási sajtó által közölvén olvasóival, miután titka nem csak köztudomássá vált, hanem Őfelségének is felterjesztetett (a nádor által) Pozsonban mindenek figyelmét magára vonta." Kacskovits a liberális törekvésekkel rokonszenvezett („Éljenek a jó követek" — írta a jobbágyok telekbírhatási jogát kimondó szavazás után; „Szegény paraszt! hát csak nem tudnak a jók megváltani százados előítéletek nyűgétől! [...] Eldűlt a maradjon elve, helyette más jött divatba: maradjon a redactio, maradjon a régi szokás! Maradjon hát, míg nem fog kellem a módosítás!").

14 Visszaemlékezése szerint Kacskovits 1834 első negyedében tért vissza Pestre. A szerkesztést azonban már korábban abbahagyta. A lapot az előfizetőkkel együtt Stuller Ferenc vette át, akinek a szerkesztősége alatt a lap megválto11 A lap általam ismert legteljesebb példánya: MTAKKt. Jogt. Ogy. 4-rét 14. (I—IV. kötet); Orosz Kossuth szerkesztési módszereiről: Lukinich: i. m.; Diéta-közlő, 62., 81. szám (,,... bizonyosan egyik első helyet foglal ezen ülés a nevezetesek sorában, annál is inkább, mivel a liberális rész nagy fáradozásait és iparkodását győzedelem koszorúzta, meghagyatván a kerületi szerkezet") és 89. szám („December 10. [...] derült fel azon nevezetes nap, melyen az éppen egy hónappal ezelőtt lelkesen kivívott 5. ez. 2. §. a pártoló fél minden kitelhető iparkodásai mellett is csakugyan elesett.") (Vö. Kossuth tudósításaival: KLÖM III. 471., 675., IV. 22—23.); a 11 ismert előfizető: MKanc. eln. 1834:2256 (ebből heten, Kossuth előfizetői közül pedig 10-en 1833 őszén előfizetői voltak az akkor még közös Tudósításoknak); MTAKKt. i. h. IV. 201r, v. („kevesen valának az áldozók" /t. i. előfizetők/); KLÖM V. 683. 12 A lap egyetlen általam ismert, csonka példánya: OSzKKt. Fol. Hung. 34.: 10—32., 39—42. szám (az utolsó szám már Pozsonyi Hír-lapok címmel). A csütörtökönként „megjelenő" lap első számának kikövetkeztethető dátuma február 14., a szerkesztő viszont a 32., szeptember 26-án megjelent számot nevezi a harmadik negyedév utolsó számának. 13 Minderre 1. Kacskovits: i. m. kül. 44., 48—49. és passim. Vö. még F. Kiss Erzsébet: Az 1848—1849-es magyar minisztériumok. Bp., 1987. 540. 14 Az idézetek rendre: Constitutionel, 31., 29., 27. szám.