Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.

Városi tulajdon-nyilvántartás 73 úgy történt, hogy a felek megjelentek a városházán a telekbírói hivatalban és együttesen kijelentették: a birtokra nézve köztük adásvevés történt és azt bevallani akarják. A telekbíró hivatalnok, ha a felek helybeliek vagy személyes ismerősei voltak, megmondta a telekkönyvi számot és a városi kancelláriába utasította őket. A felek a bevallásban csak a birtok minőségét és az árát tartoztak megnevezni. A szerződést nem kellett felmutatniuk, sem a többi feltételt elmondani. A bevallási oklevelet a felek két tanácsos előtt írták alá, akiket a tanács havonta váltakozva nevezett ki, ők hitelesítették az oklevelet. A bevallás ekkor már mindennap lehetséges volt, a reggeli órákban. Ha a két kijelölt tanácsos nem voltjelen, a hitelesítést bármely más két tanácsos is elvégezhette, hogy a közönség az üzletben ne akadályoztassák. Ha a hitelesítő tanácsnokok a feleket nem ismerték személyesen, a birtok tulajdonosának az azonosítása végett a fertálymestertől szereztek bizonyságot. A vevő a meghitelesített bevallólevelet visszavitte a telekbírói hivatalba és kifizette a kincstárilag megállapított díjakat. A bevallott birtokot az eladó nevéről leírták, illetve a vevő nevére átírták; a bevallólevelet a Fassionsbuchba másolták be. A bevallóleveleket a két tanácsnok minden hónap végén bemutatta, azokat a tanácsülési jegyzőkönyvbe is beiktatták. A tanács mint hatóság, ekkor tehetett észrevételeket, pl. hogy törvény tiltotta személyre történt a bevallás. Ha nem volt észrevétel, a birtoknak az egyik tulajdonosról a másikra való törvényes átruházása megtörtént.

42 Korlátozás volt, hogy bevallást csak egy névre lehetett tenni. 1830-ban pl. Kováts János és Sándor akart egy megvett házat bevallani, de a tanács csak úgy engedélyezte, ha a bevallást egy névre teszik. 1845-ben határozatban mondták ki, hogy — régi városi szokás szerint — a birtokot csak személyre lehet bevallani. Utasították az urbárium-rendtartót, hogy csak egy névre szóló fassiót fogadjon el.

43 A bevallás előtt tisztázni kellett az ingatlan terhelését. 1847-ben a tanács egy bizottságot küldött ki, hogy minden bevallás előtt tisztázza a betáblázást illető kérdéseket. Előfordult ugyanis, hogy a fassió előtt nem tisztázták a betáblázási követeléseket, aminek káros következményei lehettek, mert az elsőbbségi kérdés vitás maradt. 1848-ban határozat mondta ki, hogy a bevallást addig nem hitelesítik, amíg az eladó be nem bizonyítja, hogy az eladott birtokon betáblázott egyenes adósság, szerződéses, kezességi, vagy birtok ellen intézett korábbi betáblázásból származó törvényes teher nem fekszik.

44 A fassió díja (laudemium) 1 Ft után 1 d vagy 1 kr volt, innen az elnevezése: keresztpénz. Fehérvárott 1739-ben bukkant fel a Grundbuch-Kreuzer, Komáromban 1 Ft után 1 kr-t, Pécsett 1 d-t szedtek. A fehérvári taksák 1782-ben: az adásvétel forintonként 1 kr, ehhezjött egy polgári telek után 2 Ft, nem polgári után 1 Ft. A szőlőnél 1 Ft után 1 kr, nyolcada után 1 kr. A jegyzőkönyvezés ingyenes, a levél és a pecsét díja 34 kr volt. A hitelesítő tanácsosok külön díjakat (pl. ölenként) nem szedhettek.

45 Engedmény csak ritkán fordult elő, csak néhány ilyen példát ismerünk. 1800-ban pl. a fehérvári görögkeletiek vásároltak egy házat parókia céljára. Az utána járó keresztpénzt a tanács elengedte nekik. 1837-ben a számvevőség tiszteletbeli (vagyis ingyenes) kisegítője kérte, hogy mint városi tisztviselőnek engedjék el neki a testvérétől vett háza után járó 5 Ft taksát. A tanács helyt adott a kérésének. 1841-ben Farkas Ferenc nagyprépostnak nem kellett megfizetenie a bevallási díjat azon telek után, amelyet a nőnevelő intézet létesítésére vett.

46 42 SzVL Acta politica et juridica No 1719. 1845. máj. 43 Protocollum sessionale 1830. jún. 4. No 895., 1845. jan. 7. No 116. 44 Uo. 1847. nov. 2. No 4467., 1848. ápr. 27. No 1263. 45 Wenzel 1885. II. 137. Az egy százalékos taksa még 1874-ben is megvolt a városokban., Protocollum sessionale 1739. szept. 15., 1782. máj. 17, Corpus statutorum V/2. 545. Komárom 1766., 567. Pécs 1780., Hofkammerarchiv Bécs, Camerale Ungarn. Fasc. 26. (511). 36/1769. júl. Bécs 1768. dec. 7. 46 Protocollum sessionale 1800. szept. 1. No 1006., 1837. jan. 9. No 69., 1841. nov. 8. No 2818.