Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.
74 Kállay István 1822-ben a magyar királyi udvari kamara megszüntette a telkek eladásánál a szokásos statutionális taksát. Az eladott telkek bejegyzéséért váltócédulában 2 Ft-ot, pengőpénzben 1 Ft-ot kellett fizetni. 47 A hátralékos bevallási taksákat köztartozásként hajtották be. 1823-ban pl. Pemmer Péter három évig nem fizette meg a krajcárpénzt. A tanácsülés elé idézték és felszólították: rendezze a hátralékot, vagy végrehajtják. De van példa arra is, hogy a város a taksa megfizetésére kölcsönt nyújtott. 1847-ben pl. Liszi János 60 ezüst Ft-ot kapott kölcsön, hogy az örökölt javak bevallásához legyen pénze. 48 A krajcárpénz jelentős bevétel volt: 1826 január—március hónapokban pl. 648 Ft 48 kr. A pénzt a telekkönyvi hivatal vette át, de a kamarási pénztár kapta és számolta el. Az 1830-as években egy részét a betegek háza, 1845-től a közreműködő expeditor és az írnok kapta. 49 A Hármaskönyv szerint a bíró és az esküdt polgárok előtt az ingatlanra vagy örökségre (házak, majorok, kertek, halastavak, szőlők) nézve tett bevallás után szükséges a vevőt — amikor birtokba akar lépni, az ingatlant magának akarja sajátítani — két esküdt polgár előtt bevezetni, hogy ezzel birtokba vegye és birtokba lépjen. 50 Szegedi János a fentieket magyarázva hangsúlyozta, hogy a statutiót mindig meg kell előznie a fassiónak. A hites polgárok alatt rendszerint a tanácstagokat értették, akik a bevezetés után az egész tanács előtt tettek jelentést. A szőlő birtokába a hegymester vezetett be. Ha a tanács nem küldte ki a két hites polgárt (senatort), a bevezetés érvénytelen volt. A bevezetéskor összehívták a rokonokat és a szomszédokat is. Szegedi semmi különbséget sem talált a nemesi és a városi birtokba való statutió között. 51 Kubinyi szerint a városi javakba való beiktatás úgy történik, mint a nemesi javakban. A senatorokat és az esküdteket erre a ténykedésre szerinte nem a tanács, hanem a bíró küldi ki. Enélkül senkit sem lehet beiktatni. 52 Kelemen Imre bevezetésről (Einweisung) beszél, ami nélkül nem lehet polgári telket birtokba venni. A bevezetés a kiküldött tanácsosok és a rokonok, szomszédok jelenlétében történik. Ezt hangsúlyozza Frank Ignác is kiemelve, hogy az új birtokos városi hiteles pecsét alatt birtoklevelet (Gewáhrbrief) kap. 53 Fehérvárott a tárgyalt korszakban ez a gyakorlat volt érvényben, vagyis a bevezetés két tanácsos vagy városi tisztviselő előtt történt. Az aktushoz meghívták a rokonokat és a szomszédokat. A bevezetésért 1822-ig statutionális taksát szedtek. A tanács 1829-ben újból rendezte a beiktatáshoz kirendelt tanácsosok napibérét. 20 Vft értékig a beiktatás ingyenes, 20—500 Vft között 1 Ft 30 kr, ezen felül 3 Ft volt a napidíj. 54 Az 1845-ben készített városi jelentés szerint a helyszínen való bevezetés ekkor már nem volt szokásos, csak a fél külön kívánságára mentek a helyszínre. így a rokonokat és a szomszédokat sem hívták össze. Ez arra utal, hogy a statutió helyébe egyre inkább a telekkönyvi bejegyzés lépett. 55 Ha valaki a beiktatást sérelmesnek találta, ellentmondhatott ugyanazon bíró és esküdtek előtt, de a contradictio okát 15 napon belül meg kellett adnia. Ha a bíró vonakodnék az ellentmondást a város könyvébe bejegyezni, az ellentmondó a Hármaskönyv szerint az 47 Uo. 1822. dec. 13. No 1893. 4 » Uo. 1823. nov. 3. No 1596., 1847. febr. 5. No 479. 49 Uo. 1826. máj. 26. No 821., 1837. febr. 10. No 286., 1845. jún. 2. No 1892. 50 Tripartitum III. 14. 51 Szegedi 1734. II. 134. 52 Kubinyi 1798. 114., 116. » Kelemen 1818. V. 246-247., Frank 1845. I. 364. 54 Protocollum sessionale 1822. dec. 13. No 1893., 1829. aug. 17. No 1302. 55 Acta politica et juridica. 1845. máj. No 1719.
