Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.

Városi tulajdon-nyilvántartás 71 Huszty szerint a fassio érvénye nemcsak a városi terheknek alávetett, hanem az alól kivett ingatlanokra is érvényes volt. Nemesi kúriáról vagy jószágról lévén szó, a másutt tett bevallás is megállt. Nemesi jószágon vagy házakban, a város falain belül vagy kívül a város nem szolgáltatott igazságot.

27 Kubinyi azt emeli ki, hogy a polgári bevallások minden városban a helyi szokások és statútumok szerint történnek. Olyan bevallások, amelyeket idegen helyen (káptalan, konvent, az ország rendes bírái előtt) tettek, a városi javakra nem érvényesek. Hasonlóan érvénytelen a valamely városban más városi javakról tett bevallás, „mivel nem való, hogy bárki a sarlóját idegen gabonába vágja".

28 Kelemen Imre hangsúlyozza, hogy a városi telekről való fassiónak az illetékes városi tanács előtt kell történnie, kivéve, ha ez törvényellenes okokból megtagadná a városi jegyzőkönyvbe való bevezetést. Ebben az esetben lehetett más hiteles hely előtt is bevallást tenni. Kelemen kiemeli, hogy ebben az értelemben a városi tanács egy szintre került a hiteles helyekkel, a városi pecsétet pedig hitelesnek (glaubwürdiges Siegel) ismerték el.

29 Frank Ignác ezt azzal egészíti ki, hogy újabban a városi telekkönyvi hivatalban lehet egy-két tanácsos jelenlétében akár személyesen, akár felhatalmazott által bevallást tenni. Wenzel ezt úgy fogalmazza meg, hogy az élők közti átruházások a városi tanács előtt, ünnepélyes örökvallás formájában történtek, az illető személy vagy speciális meghatalmazottja által.

30 A fassiókról a városok statútumokban intézkedtek. Trencsén pl. 1686-ban mondta ki, hogy a tanács előtt tett akár adósságot, akár kamatra való pénzfelvételt, akár polgárt, akár lakost érintő fassiókról a bíró litterae fassionalest ad ki a város pecsétje alatt, a saját kár és az örökösök kárának az elkerülésére.

31 Pécs 1707-ben írta elő, hogy ha valaki egy telket el akar adni, azt a Kaufschilling elvesztésének a terhe mellett a tanácsnál kell bevallania. A házak és más polgári ingatlan javak fassiója a bíró, a jegyző, a szószóló és egy urbariumbeli (telekkönyvi) tisztviselő előtt történt. A fassiót csak abban az esetben jegyzőkönyvezték, ha a fátensnek egyik városi pénztárban sem volt hátraléka vagy tartozása. Alattomos eladást sem a bíró, sem a tanácsosok nem vettek figyelembe.

32 Gyulafehérvárott a városi telkeket csak a bíró és a tanács előzetes tudtával lehetett eladni és akkor is csak a felépítményt (vagyis a fundust nem). Zomborban a telkek vételét a tanácsnál kellett bejelenteni. Modorban a hegymesterek vagy az erdőbíró előtt tett bevallás érvénytelen volt. Csak a tanács előttit fogadták el, hogy az esetleges hátralékokat a vételárból le lehessen vonni.

33 Annak ellenére, hogy az új szerzeményi bizottság már 1696-ban kimondta: a házvételt vagy elidegenítést a bíró vagy két polgár előtt kell törvényes vallomással megerősíteni és a városi jegyzőkönyvbe bevezetni, a gyakorlatot időnként meg kellett erősíteni. 1762-ben határozat mondta ki, hogy az ingatlanok adásvétele csak a tanács előtti fassió esetén érvényes. 1772-ben a fehérvári tanács megállapította, hogy a szőlők és a telkek eladásában nagy fogyatkozások vannak. Újból kinyilvánították, hogy csak a tanács vagy a bíró előtti fassió érvényes. A bevallási ügyek néha igen megszaporodtak, mint pl. 1776-ban, amikor a ta27 Huszty István: Jurisprudentia practica. Nagyszombat, 1766. 78. 28 Kubinyi Sándor: Enchiridion juris Incliti Regni Hungáriáé. Pozsony, 1798. 113. 29 Kelemen 1818. I. 111., II. 1008-1009., V. 246. 30 Frank 1845. I. 364., Wenzel 1885. H. 136. 31 Corpus statutorum IV/2. 561. Trencsén 1686. 32 Uo. V/2. 372. Pécs 1707. 33 Uo. X. 380. Gyulafehérvár 1727., IV/2. 756. Zombor 1749., 831. Modor 1774.