Levéltári Közlemények, 66. (1995)

Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Kállay István: Városi tulajdon-nyilvántartás / 67–84. o.

72 Mllay István nácsülésen túlnyomórészt bevallások voltak. 1779-től az eladást-valló leveleket, a kiadványok jobbá tétele érdekében, csak a főbíró bélyegezhette le.

34 A bécsi udvari kamara 1782-ben rendelte el, hogy a bírónak és a tanácsosoknak az előttük tett bevallásokat a következő ülésen a tanácsnak jelenteniük kell, amiről a felek hiteles kiadványt kapnak. Az adásvételekről külön jegyzőkönyvet (protocollum particulare) kellett vezetni. Ez utóbbit a tanácsok nem mindenütt hajtották végre, a bevallásokat továbbra is a protocollum sessionalebe vezették be. Ennek következtében egyes üléseken jóformán csak bevallási ügyek szerepeltek.

35 Az 1790-es évektől kezdve a tanács előtt tett fassió után a felet vagy a feleket a telekkönyvhöz utasították. Ez történt 1793-ban pl. Sín Ferenccel, aki egy sárréti rétjét adta el. 1807-ben már a sessio particularison folyt a bevallás. Előfordult, hogy az eladást a hites írnok jelentette, majd a tanács az ügyet a telekkönyvhöz utalta (1808). Ez fine persolvendae urbarialis competentiae megjegyzéssel történt (1809).

36 A helytartótanács 1814 szeptemberében rendezte a bevallásokat. Az uralkodó kegyes végzésére hivatkozva kimondta, hogy semmiféle örökvallás, egyezség vagy alkukötés, amely a városi tanács előtt a felek között történne, törvényerővel nem bír és jegyzőkönyvbe sem lehet venni. Csak abban az esetben érvényes, ha a felek előzőleg írásban megegyeztek és az írást maguk vagy meghatalmazottjuk bemutatta. A fehérvári tanácsot nem sokat zavarta e rendelkezés: továbbra is a tanács előtt folyt, szerződés nélkül, nemcsak a bevallás, hanem az egyezkedés is. Néhány hónapnak kellett eltelnie, amíg a felek az írásos megállapodást is bemutatták.

37 1815-ben a helytartótanács a hibák és a csalárdságok elhárítására a polgári ingatlan javak eladásánál megismételte 1814. évi rendeletét az adásvétel írásos rögzítéséről. Az írásokat a felek anyanyelvén kellett elkészíteni, majd a városi tisztviselők felolvasták előttük. A jegyzőkönyvben a felek jóváhagyását rögzítették. Mindez a rokonok és a szomszédok jelenlétében történt.

38 Az adásvételről szóló levelek a városi íróházban (kancellárián) készültek és az ott lévő tanácsi küldöttség hitelesítette azokat. A felek a szükséges fizetés céljából az urbáriumi hivatalba mentek. A bevallások elfogadására a szombati nap volt kijelölve (1823), de előfordult, hogy aratási időben vasárnap is lehetett fassiót tenni (1847).

39 A bevallásokkal a magyar királyi udvari kamara is foglalkozott: 1827-ben a fentieknek megfelelően szabályozta azokat. Eszerint a bevallás az urbáriumi hivatalban, a vérrokonok és a szomszédok jelenlétében történt, két tanácsos jelenlétében. Őket a tanácsülés jelölte és küldte ki. Ha a forgalom nagy volt, több senatort is kiküldtek, mint pl. Fehérvár 1830 júniusában öt főt. A kérdés fontosságát mutatja, hogy a polgármester is vállalt ilyen feladatot.

40 1836-tól kezdve külön bevallási könyvet (Fassionsbuch) vezettek. Rovatai: a fassió sorszáma, a szerződés kivonata, az eladó és a vevő neve, a vételár, az ingatlan megnevezése, a két tanú és a két tanácsos neve, akik előtt a bevallás történt.

41 Egy 1845. évi jelentésből ismerjük az örökvallások pontos lefolyását. Eszerint élők közötti átruházás esetén a bevallást személyesen vagy meghatalmazott útján tették. A fassió 34 Protocollum sessionale 1696. dec. 1., 1762. jan. 15., 1772. jan. 12. Corpus statutorum V/2. 558. Székesfehérvár 1779. 35 MOL A 134. Kancellária. Gombos-hagyaték. Normalia in Civitatensibus. Bécs 1782. jún. 22. 36 Protocollum sessionale 1793. júl. 1. No 915., 1807. máj. 29. No 778., 1808. mára 21. No 382., 1809. nov. 10. No 1380. 37 Uo. 1814. szept. 5. No 1294., dec. 6. No 1732-1734. 38 Uo. 1815. márc. 31., No 557-558., okt. 30. No 1577. » Uo. 1823. dec. 29. No 1844., 1847. júl. 9. No 2997. 40 Uo. 1829. nov. 24. No 1777., 1830. jún. 11. No 943., 1839. máj. 24. No 1120. 41 SzVL Fassionbuch 1836—1838.