Levéltári Közlemények, 66. (1995)
Levéltári Közlemények, 66. (1995) 1–2. - SASHEGYI OSZKÁR EMLÉKÉRE - Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 : áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján / 93–119. o.
104 Dóka Klára A XVIII. század végén a birtok művelési ágaiban, birtokviszonyaiban bekövetkezett változások és a puszták fejlődése miatt egységes felmérés már régen aktuális lett volna, hiszen az előzőt még Fabricius készítette. E feladatot kapta Mak Domokos 1786-ban, aki a pálos rend feloszlatása után lépett az érsekség szolgálatába. Mivel a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt kegyvesztett lett, munkája torzóban maradt. Csak erdőtérképeinek egy része, valamint a gutái és pozsonyi uradalmak leírása készült el. 28 A többi mérnök munkája szintén elsősorban az erdők felmérésére, határkiigazítások rögzítésére, valamint vízszabályozási tervek készítésére korlátozódott. Teljes felmérést még a XVIII—XIX. század fordulóján bekövetkezett széküresedéskor sem végeztek el. Szalóky Nepomuk az 1770-es évektől a székhely körül szervezett uradalom erdőit mérte fel, Bajót, Bajta, Kemence, Kémend, Leled, Magyar- és Németszölgyén, Szete, Szálka, Szekeresd, Szentgyörgy térségében. 29 Térképein még nincs vágásbeosztás, sem a korszerű erdőművelés más nyoma. Ebben az időszakban még az irtások helyének kijelölésére, a leendő rétek, esetenként szántók minősége érdekében nagyobb gondot fordítottak, mint a tervszerű erdőgazdálkodásra. Szalóky munkáját folytatta Jaczyg György, akinek 1790-es években készült erdőtérképein már mindenütt találkozunk a vágások beosztásával, a taghatárok kijelölésével. A szervezett gazdálkodás fontos feltétele volt, hogy az összefüggő erdőrészeket ne válasszák szét a települések határai, hanem alakuljanak egységes gazdaságokká. Ilyen összefüggő, egységes területen volt a bajta—kövesd—lelédi, 30 a tardos—héregi, a süttő—nyergesújfalui, a hont—drégelypalánki, a dejtár—vadkert— pataki stb. birtokrész. Vizer János felmérései, melyek az 1788—1802 közti időszakban keletkeztek, elsősorban a birtok távolabbi részeiről adnak képet. Vele is a legfontosabbnak tartott erdőterületeket mérették fel, Héreg, Tardos, Hidvég, Hont, Drégely, Nagysalló, Naszvad, Perbéte, Udvard, Felsősipék, Üzbég, Vadkert, Verebély stb. határában. 31 Vizer jól értett a mocsarak lecsapolásához, az árvízvédelemhez is. A hagyományos ártéri gazdálkodás felszámolásával ilyen igények először a gutái és érsekújvári uradalomban jelentkeztek. 1788-ban Bálvány szakállasán, 1796-ban Bajcs pusztán volt szükség lecsapoló csatornák tervezésére, de Vizer elkészítette Guta árvízvédelmi tervét, sőt 1812-ben felkérték a Vág szabályozására is, Vága térségében. 32 A XIX. század első felében a birtokviszonyokkal kapcsolatos kérdéseknél — egyéb lehetőségek híján — az idézett, széküresedéskor készült 1800 évi összeírást tekintették kiindulásnak. A következő széküresedés 1809—1819 között volt, 33 azonban a kamara ekkor csak az erdőterületek rögzítését tekintette fontosnak. 34 Az egyházi birtok célvagyon jellegéből következik, hogy a XIX. század elején a napóleoni háborúk alatt kibontakozó gabonakonjunktúra egyelőre nem eredményezett különösebb változást, mivel a különféle egyházi igények ezt nem indokolták. Az egyoldalú gabonatermeléssel szemben a XIX. század közepére egyre differenciáltabb gazdálkodás alakult ki. Nemcsak az erdők okszerű művelésére fordítottak gondot, hanem a szántóföldi allódiumokon megjelentek a kapás- és takarmánynövények, differenciáltabbá vált az állattartás, sőt törekedtek a termékek feldolgozására és értékesítésére is. A korábbi hagyomá28 EPL Acta protocollaria 122. köt. 29 EPLU 17, 22; T 113, 124, 146, 149, 197, 158, 181, 184, 188. 30 EPL T 133, 146. 31 EPL U 112; T 102, 104, 153, 155, 204, 170, 210, 214, 227. 3 2 EPL T 25, 26; U 2, 3; 91; 218, 219. 33 EPL T 37, 86. 34 EPL T 65, 103, 105; U 511, 512.
